Michels visszatérése, 1988 – 8. rész

A múlt árnyéka

1974. július 7-én Rinus Michels, a 70-es évek legnagyobb holland edzője végignézte a németek örömünnepét Münchenben. Csapata elvesztette a világbajnoki döntőt Beckenbauerék ellen. A totális futball atyja, az Ajax háromszoros BEK-győztes nagy csapatának megalapozója, Cruyff-ék mestere több, mint 10 évre elbúcsúzott a válogatottól. Talán arra gondolt, lesz-e még valaha ekkora esélye a sikerre, lesznek-e olyan játékosai, mint Krol, Haan, Neeskens és Rensenbrink.

Lettek. Nagy edzők, nagy csapatok. A 88-as EB komoly médiaesemény volt és rendkívüli színvonalú torna. Ezúttal az NSZK vállalta a rendezést, 8 városban. Hamburg, Frankfurt, Köln, Gelsenkirchen, München, Stuttgart, Hannover, Düsseldorf stadionjaiban 60-65 ezer néző előtt zajlottak a meccsek, a TV jóvoltából a fél világ láthatta a kitűnő derbiket. Az előző, 84-es torna győztese, a francia válogatott nem jutott el Németországba, ami nem csoda: nyolc selejtezőből egyet sikerült megnyerniük.

Ennél még a magyar válogatott is jobb volt, Irapuato után... A hollandok ugyan itt is, ott is győztek ellenünk, de a görögöket (3-0) és a lengyeleket (5-3) sikerült elkapni a Népstadionban és nem jelentett gondot Ciprus kétszeri legyőzése sem. Más kérdés, hogy vesztettünk Athénban és Varsóban is. Ez a csoport 3. helyére volt elég. Meg három kapitányra: Komora Imre kezdte a selejtezőket, Verebes József folytatta és Garami József zárta...Másfél év alatt.

A döntő (NSZK, 1988. június 10-25.)

A korábbi EB résztvevői közül 88-ra a mezőnyben csupán a német, a dán és spanyol válogatott maradt.

A csoport

Fortuna ehhez a 3 gárdához csapta az 1986 után Azeglio Vicini által erősen megfiatalított olasz válogatottat: Zenga, Mancini, Donadoni, de Agostini és Giannini akkortájt kerültek a Squadra Azurrá-ba. Velük szemben ott voltak Beckenbauer németjei: a kitűnő emberfogó Kohler, a középpálya két robotembere, Brehme és Matthäus, elöl pedig a legendás csatárpáros, Klinsmann és Völler.

A német és az olasz csapat simán, kapott gól nélkül verte a dánokat és a spanyolokat, egymással ikszeltek. Spanyolország és Dánia élvezetes meccset játszottak. A csoportelsőséget az döntötte el, hogy a németek eggyel több gólt rúgtak a spanyoloknak. Vesztükre tették.

NSZK - Olaszország 1-1 (0-0)
gól: Brehme (56.), ill. Mancini (53.)

Spanyolország - Dánia 3-2 (1-1)
gól: Míchel (6.), Butragueno (53.), Gordillo (68.), ill. M. Laudrup (26.), Povlsen (84.)

NSZK - Dánia 2-0 (1-0)
gól: Klinsmann (10.), Thon (87.)

Olaszország - Spanyolország 1-0 (0-0)
gól: Vialli (74.)

NSZK - Spanyolország 2-0 (1-0)
gól: Völler (30., 51.)

Olaszország - Dánia 2-0 (0-0)
gól: Altobelli (66.), De Agostini (87.)

A csoport végeredménye:

1. NSZK 3 2 1 - 5-1 5
2. Olaszország 3 2 1 - 4-1 5
3. Spanyolország 3 1 - 2 3-5 2
4. Dánia 3 - - 3 2-7 0

A másik csoportban mindenki sokat várt az angoloktól, akik óriási formát mutattak a selejtezők során. A várakozás nem jött be: az írek, a hollandok és a szovjetek egyaránt megverték az angol gárdát, 0 pont, 2-7-es gólkülönbség, nem ez volt a szigetországi foci legszebb korszaka.

Az angol válogatott eredményei:

Írország - Anglia 1-0 (1-0)
gól: Houghton (6.)

Hollandia - Anglia 3-1 (1-0)
gól: Van Basten (44., 72., 76.), ill. Robson (54.)

Szovjetunió - Anglia 3-1 (2-1)
gól: Alejnyikov (3.), Mihajlicsenko (28.), Paszulko (72.), ill. Adams (15.)

Három különös edzői karrier a három kispadon

Jackie Charlton, az írek mestere-középhátvédként-1966-ban világbajnokságot nyert az angol válogatottal. Maga sem gondolta, hogy ennyire fog örülni valaha egy angolok elleni győzelemnek. A szovjetekkel játszott döntetlen után majdnem szentté avatták Írországban, mert bár a csapat nem jutott tovább, de igen jól helytállt.

Valerij Lobanovszkij, a szovjet edző a korszak egyik nagy stratégája volt. A Dinamo Kijevvel 1975-ben és 1986-ban megnyerték a Kupagyőztesek Európa Kupáját. Blohintól Belanovig mindenki megfordult a keze alatt, aki számított. A 86-os VB-n az ő csapata verte 6:0-ra Irapuatóban Mezey György válogatottját.

A történet elején említett Rinus Michels 12 év után vállalta újra a holland válogatott irányítását, nagy kérdés volt, koptatott-e tudományán az idő. A csoportmeccset Lobanovszkij fiai nyerték a tulipánosok ellen.

B csoport további eredményei:

Szovjetunió - Hollandia 1-0 (0-0)
gól: Rac (54.)

Írország - Szovjetunió 1-1 (1-0)
gólszerző: Whelan (39.), ill. Protaszov (75.)

Hollandia - Írország 1-0 (0-0)
gól: Kieft (82.)

B csoport végeredménye:

1. Szovjetunió 3 2 1 - 5-2 5
2. Hollandia 3 2 - 1 4-2 4
3. Írország 3 1 1 1 2-2 3
4. Anglia 3 - - 3 2-7 0

Elődöntők

A második helyre szoruló holland csapat (Rijkaard-dal, Gullit-tal , a Koeman fivérekkel és a korszak nagy gólvadászával, Marco van Basten-nel) az elődöntőben futott össze a németekkel. Ezt a mérkőzést tekintette minden német és minden holland a 74-es VB-döntő visszavágójának. A német kispadon a 74-ben játékosként világbajnok Beckenbauer, a holland oldalon az akkori vesztes edző, Michels. Hamburgban 60.000 néző előtt a németek 11-esből szereztek vezetést, a hollandok 11-essel egyenlítettek. Egy perccel a vége előtt aztán jött van Basten és becsúszó szereléshez hasonlító mozdulattal, Kohlert megelőzve lőtt a német kapuba.

Hollandia - NSZK 2-1 (0-0)
1988. június 21., Hamburg, Volkspark stadion, 59 225 néző
vezette: Igna (román)

Hollandia: Van Breukelen - Van Aerle, Rijkaard, R. Koeman, Van Tiggelen, Wouters, Gullit, Mühren (Kieft, 59.), E. Koeman (Suvrijn, 90.), Vanenburg, Van Basten. Szövetségi kapitány: Michels
NSZK: Immel - Kohler, Herget (Pfügler, 46.), Borowka, Brehme, Matthäus, Rolff, Thon, Klinsmann, Völler, Mill (Littbarski, 84.). Szövetségi kapitány: Beckenbauer
gólszerző: R. Koeman (74. - 11-esből), Van Basten (88.), ill. Matthäus (55. - 11-esből)

A másik ágon a szovjetek egyszerűen elsöpörték a fiatal olasz csapatot. A látványos, bravúros megoldásokban bővelkedő, nagyon gyors ritmusú meccsen 60 percig volt sansza az itáliaiaknak. Akkor 3 perc alatt két gólt kaptak.

Szovjetunió - Olaszország 2-0 (0-0)
1988. június 22., Stuttgart, Neckar stadion, 61 606 néző
vezette: Ponnet (belga)
Szovjetunió: Daszajev - Besszonov (Gyemjanyenko, 37.), Higyijatullin, Kuznyecov, Litovcsenko, Alejnyikov, Zavarov, Mihajlicsenko, Gocmanov, Rac, Protaszov. Szövetségi kapitány: Lobanovszkij
Olaszország: Zenga - Bergomi, F. Baresi, Ferri II, Maldini (De Agostini, 64.), Donadoni, De Napoli, Giannini, Ancelotti, Mancini (Altobelli, 46.), Vialli. Szövetségi kapitány: Vicini
gól: Litovcsenko (60.), Protaszov (62.)

Az elődöntő összefoglalója - olasz szemszögből

A német és olasz bronzérem tehát már megvolt, de maradt egy pikáns kérdés: tud-e még újítani a szovjet gárda, képes-e ugyanúgy megverni a hollandokat, mint a csoportmeccsen? Ki nyeri a mesterek párbaját? A döntő Münchenben volt, akárcsak 74-ben a VB döntője. Rinus Michels tanítványai most túljutottak a német csapaton, így visszatérhettek a legendás holland idők legfontosabb (és legfájdalmasabb) helyszínére, az Olimpiai Stadionba.

Tiszta nosztalgia-túra…

A mérkőzés nem hagyott kétségeket. Előbb Gullit fejelt Daszajev hálójába, majd rá 20 percre Muhren átíveléséből van Basten irtózatos kapásgólt rúgott valahonnan a tizenhatos és oldalvonal közül. Máig ezt tartják az EB-történelem legszebb góljának.

A szovjetek a 11-est is kihagyták. Mindmáig ez a holland foci legnagyobb sikere. Azt pedig csak a két müncheni döntőt megjárt mester, Rinus Michels (1928-2005) tudhatta igazán, hogy szakmailag melyik csapata volt az erősebb: a Cruyff, Neeskens, Krol-féle 74-es VB-ezüstérmes gárda vagy 1988 Európa-bajnokai, Rijkaardék, van Bastenék, Gulliték…?

Döntő

Hollandia- Szovjetunió 2-0 (1-0)
1988. június 25., München, Olimpiai Stadion, 72 308 néző
vezette: Michel Vautrot (francia)

Hollandia: Van Breukelen - Van Aerle, Rijkaard, R. Koeman, Van Tiggelen, Wouters, Gullit, Mühren, E. Koeman, Vanenburg, Van Basten
szövetségi kapitány: Rinus Michels

Szovjetunió: Daszajev - Gyemjanyenko, Higyijatullin, Mihajlicsenko, Litovcsenko, Alejnyikov, Zavarov, Gocmanov (Baltacsa, 69.) Rac, Belanov, Protaszov (Paszulko, 72.).
Szövetségi kapitány: Valerij Lobanovszkij
gól: Gullit (33.), Van Basten (54.)

Rijkaard és Van Basten