Szving táncok: ami a testnek és a léleknek kell
Szauer Zoltán villamosmérnökként végzett a PTE-n, majd vállalkozásmenedzser és minőségügyi szakmérnöki képesítést is szerzett, ma minőségbiztosítási szakmérnökként dolgozik, szabadidejében pedig csillogó szemekkel, élettel teli szving táncokat tanít a Táncoló Egyetemen. Középiskolai évei alatt kezdett táncolni, azóta több kategóriában is állt a magyar bajnoki dobogón: electric boogie, hip-hop, boogie-woogie tánc műfajokban. Electric boogie műfajban világbajnoki kilencedik, és szving Európa bajnoki tizennegyedik helyezésig jutott. De ezeken kívül a táncos repertoárjában megtalálható még az amerikai sztepp, ír sztepp, rock and roll, east coast szving, társastánc, acro mixing blues és még sorolhatnánk. Lenyűgöző tánckarrierjéről, valamint a szving táncok vonzerejéről kérdeztem.
Mikor kezdtél táncolni?
Középiskola utolsó évében mentem el először tánctanfolyamokra, és akkor tetszett meg a tánc, majd a főiskolán kezdtem el kicsit többet foglalkozni vele. Társastáncot tanultam, itt Pécsen erre volt lehetőség. Utána elkezdtem az akrobatikus rock and rollt, ezután jött a boogie-woogie és az electric boogie. Középiskolában nagyon szerettem tornázni is, így az akrobatikus tánc is viszonylag jól és dinamikusan ment. Minden héten hétből legalább hat napon táncoltam. Az akrobatikus rocky-nál nagyon sok szabály van, meg elment inkább ilyen aerobikos mozgás felé, és az már nem annyira tetszett. Viszont megtetszett a lindy-hop, meg a szving a szabadsága, így kerültem a szving és a rocky környékére. A társastánc is nagyon keretes volt nekem.
A boogie-woogie és a szving műfajban pont az tetszett meg, hogy teret ad a zenei interpretációra, hogy nem koreográfia, betanult lépések és figurakombinációk vannak, hanem épp azt, amit érzek, éppen akkor, azt kell igazából arra a zenére táncolni, és azt is értékelik.
A versenyzés adódott magától?
Akkor még nem volt YouTube, meg internet, így ha tánc terén szeretett volna fejlődni valaki, akkor el kellett mennie olyan helyekre, ahol sok hasonló érdeklődésű ember volt. A klubbon, egyesületen túl hasznos volt elmenni versenyekre, mert ott az ember plusz lelkesedést, lendületet kapott és új ötleteket is el lehetett lesni. Kicsit kitágult a világ, meg lehetett nézni más versenyzőket, más mozdulatokat, és akkor ebből lehettek területi versenyek, magyar versenyek, Európa-bajnokságok, világbajnokságok. Így szép sorban lehet menni a ranglétrán.
Neked sikerült is, hiszen a magyar bajnoki címet többször is szereztél, valamint világbajnoki 9. helyezést értél el, szenzációs eredmények!
Igen, nagyon-nagyon tetszett nekem a tánc, és egy jó lehetőség is volt akkor. Emlékszem, nagyon sokat néztünk videókazettákat, elmentünk versenyekre, ott ezeket felvettük, majd visszanéztük ötvenszer, százszor, ezerszer. Akkor még nem volt adott ez a bőség a tánc megfigyelésére. Nagyon érdekes dolog volt, mindenki szinte úgy vadászta a táncokat, hogy hol lehet még megnézni. Ha volt egy híresség, figyeltük, hogy hol táncolt, mikor táncolt. Nehézség volt akkor megszerezni azt a tudást, hogy meglássuk, hogy mások hogy táncolnak, és akkor mindenki úgy akart táncolni. Ha régi, táncos filmeket megnézünk,
mindenki úgy akart táncolni, mint Fred Astaire, mert ő egy jelenség volt!
A mi kis világunkban is ugyanez volt a helyzet egy verseny esetén.
Ezek páros táncok, így elért eredmények, vagy értelmezhetők egyéniben is?
Az electric boogie az egyéni, de a boogie, a szving azok páros táncok.
Milyen felkészülést igényel egy-egy ilyen verseny?
Mi abban az időben sokat eljártunk táncos rendezvényekre, ott nagyon sok rutint szerez az ember. Én nem úgy készültem versenyre, hogy sok időt töltöttem az edzőteremben, hanem sok rendezvényre mentem el, ott sok lánnyal táncoltam, ebből kifolyólag nagyobb gyakorlatra tettem szert, és ez a versenyen is megmutatkozott. Én nagyon szerettem versenyezni, az egy jó dolog volt. Lehetett utazni vele, kicsit kizökkenni, kimozdulni. Örültek neki, hogyha ott van az ember, egy abszolút hasznos dolog volt ez a versenyzés régen. Az Északi-tengertől a Földközi-tengerig, Európa szinte minden országában voltam ennek köszönhetően.
A tengeren túlra is sikerült esetleg eljutni valahová?
Tengeren túlra nem, de egy évig táncosként dolgoztam a Kanári-szigeteken. A cégnél, ahol tervezőmérnökként dolgoztam, megszűnt ez a részleg Pécsen, és csak Budapesten lett volna lehetőségem folytatni, de nem akartam elköltözni. Ez péntek este volt, a hétvégén kicsit telefonálgattam, és hétfőre már volt címem, hogy hova kell küldeni önéletrajzot, majd volt próbatánc, és akkor mondták, hogy mehetek ki. Egy hét múlva már a Kanári-szigeteken voltam és táncoltam. A tánc ilyen szempontból nagyon jó segítség. Egyrészt önbizalmat ad az életben, másrészt egy olyan lehetőség, amihez mindig lehet nyúlni. Nekem ez akkor egy jó mankó volt, mivel szakmailag éppen nem tudtam volna elhelyezkedni, viszont táncosként igen.
Mennyire tekintesz ma hobbiként, kikapcsolódásként a táncra?
Abszolút hobbi, amiben mások instruálása került az előtérbe, hogy
ők is meglássák a tánc szépségét, és ők is merjenek belevágni.
Most ez jobban izgat, mint hogy én táncoljak.
Mikor kezdtél el oktatóként is tevékenykedni?
A főiskola vége felé, jó régen (nevet). Mivel boogie-ztunk, szvinget táncoltunk, ezt nem nagyon táncolt más, de mindenkinek tetszett. Kérték, hogy mutassam meg, hogy kell csinálni, és végül rám ragadt ez a szerepkör. Másfél-két hónapig voltam Németországban egy világbajnoknál magántanuló, megtanultam, hogy hogyan kell jól tanítani, milyen rendszerben kell ezt az egészet elképzelni, és azzal a tudással felvértezve már bátrabban mertem tanítani. Utána a Táncművészetire is beiratkoztam, moderntánc oktatóként is tanultam, az utolsó papírom szerint pedig testépítő- és fitneszoktató is vagyok. De én azt mondom, hogy ezek nem lényegesek. A táncot szeretni kell, érezni és érteni, és azt a tudást kell továbbadni.
Elsősorban érzésből vagyok elhivatott, és ezt az elhivatottságot kell átadnom, hogy más ezt a pici szikrát meglássa, és maga ki tudjon teljesedni.
Olyan stílusokat táncolok, amikre nem jellemző a kötöttség, és pont ezt a kötetlenséget a legnehezebb átadni, hogy elengedje magát, hogy önfeledtebben tudjon táncolni, hogy ne merev legyen, hogy ne kötelezettségnek érezze. Ha egy pár eljön esküvői felkészítő tánctanfolyamra, akkor ne feladatként éljék meg, hanem egy kiteljesedett lehetőségként.
A Táncoló Egyetemen a kurzusaidra párok szoktak jelentkezni, vagy lehet egyedül is menni?
Ezek páros táncok, mindegyik dinamikus tánc, tehát egyedül nem nagyon lehet megtanulni. Egy slow-fox-nál a lépéseket még le tudom lépni egyedül is, de mondjuk egy szvinget, egy rocky-t egyedül nem ugyanolyan élmény táncolni. Praktikus párt hozni, 90%-ban eleve párok érkeznek. A félév során akik eljönnek az órákra, ahol betekintést kaphatnak ezekbe a táncokba. A rock and roll témakör egy nagyon nagy család, szving táncoknak szoktam én mondani, mert abba beletartozik mindegyik. A résztvevők megismerhetik, hogy milyen a rock and roll, a szving, a lindy-hop, a shag, a balboa, az east coast szving. A néhány óra alatt, ami rendelkezésünkre áll, el tudják dönteni, hogy tetszik-e egy adott tánc, vagy sem. De fél év alatt jól, ösztönösen táncolni megtanulni nem lehet, mint ahogy, ha tíz alkalommal elmegyek francia órára, attól pont annyi franciatudásom lesz, mint amennyi energiát fektettem bele. A tánc is ilyen. Tanulni könnyebb, de a testtudat kialakulásához idő kell. Hiába érted a fejedben, hogy mit akarsz csinálni, a testednek is tudni kell, azt meg a gyakorlat viszi előre. Ez csinálni kell, és gyakorolni. Itt nem a lexikális tudás számít, hanem a gyakorlat, és
abból lesz jó táncos, aki sokat gyakorol.
Mennyire jellemző, hogy akár egyetemi éveik alatt végig eljönnének az óráidra a résztvevő párok?
Nem annyira jellemző, pedig a rocky pont egy olyan tánc, ami egész életünkben elkísér minket, hiszen esküvőkön, bálokon, rendezvényeken biztos van, míg mondjuk kubai salsa nem biztos, hogy lesz.
A kurzusokon hallgatók, dolgozók egyaránt részt szoktak venni?
Dolgozók is jönnek, bár kicsit bátortalanok. Ha megnézzük, hogy mekkora az egyetem oktatói bázisa, és közülük hányan élnek párkapcsolatban, és hányan járnak el közösen, a párjukkal együtt rendezvényekre, közös programokra, akkor elkeserítő egy picit ez a szám. Én azt gondolom, hogy sokkal többen járhatnának, hiszen amit ez a Táncoló Egyetem nyújt, ez tényleg ritkaság.
Örülnék, ha sokkal több egyetemi dolgozó járna az órákra, hiszen ez egyfajta kikapcsolódás, kulturális esemény, sport és mozgás. Pont az, ami a testnek és léleknek kell.
Mennyire gazdag akrobatikus elemekben az órád? Hogy kell elképzelni?
Olyan, mintha elmennél mondjuk egy bálba, és ott meghallasz egy rocky-t és körülnéznél, hogy ki mit csinál a táncparketten. Ezt mindenki tudja táncolni, aki rászánja az idejét és az energiáját, az meg fogja tudni tanulni. Ha ez a zene megszólal, akkor tíz emberből kilencnek a szíve is úgy fog dobbanni, hogy de jó ez! Most egy picit újra korszakát élik a húszas évek zenéi, visszacsengenek, nem véletlenül.
Miben rejlik szerinted a vonzereje ezeknek a táncoknak?
Egy picit a fiatalság, a kirobbanó életöröm, ez az, amit megtestesít. Amit a beat-korszak, a rock and roll nyújtott régen, az az érzés ma is megvan. Bár ma már nagyon sok zenei stílus közül lehet választani, de az emberekben ott van az igény, hogy ezt meghallják.
A fiatalabb generációt mennyire tudja ez megszólítani?
Én nem nagyon találkoztam fiatallal. Míg mondjuk balettra, társastáncra, néptáncra esetleg elviszik a szülei, de az akrobatikus rocky-n kívül mondjuk szvinget, vagy boogie-woogie-t tanulni jellemzően már nem gyerekkorban szoktak elkezdeni. Fontos, hogy saját akaratból menjen, ezért is inkább egy felnőttebb korosztálynak való. Hiszen önkifejezést táncolsz, és a te érzésedet adod ki. Gyerekkorban még a szocializációs készség van előtérben, minthogy az egyéniség ebben a kirobbanó helyzetben legyen.
Hogyan birkóztatok meg a vírushelyzettel?
Amikor bejött a vírus, akkor online oktatásba mentünk át, fölvettük a tananyagot, az mindenki által hozzáférhető lett. De míg egy hip-hop-ot, egy tánc-aerobikot valamennyire lehet egyedül csinálni, egy páros táncot nagyon nehéz, tehát egy rock and rollt tévé előtt tanulni nem könnyű, így egy picit el is tűnt a palettáról. Most kivárunk, amint lesz lehetőség, újra fog indulni minden.
Hol lehet Pécsen szving táncokat tanulni?
A Táncoló Egyetemen kívül van egy saját tánciskolánk, a Klub 74, most ott is szünet van. Ami nehéz, hogy rock and roll bulik nincsenek Pécsen. Félévente, évente van egy, és akkor is ugyanaz a 20-30 ember van ott rajta, tehát nem nagyon tud újabbakat bevonni, picit talán rétegzenének kezd feltűnni. Pedig van Pécsnek egy-két rock and roll zenekara is, mégsem sokan ismerik őket. Ez olyan, mint az amerikai sztepp, ami a ’30-as, ’40-s években nagyon népszerű volt, akkor mindenki szteppet táncolt. Aztán picit eltűnt, de úgy, hogy egy kicsit mindig ott maradt. A rock and roll is ilyen, hogy még mindig jelen van.
Van esetleg valami, amit útravalóul megosztanál?
Az lenne a jó, ha akinek megtetszik a rock and roll zene, az eljönne egy Táncoló Egyetem tanfolyamra, és megismerkedne ezekkel a táncokkal, amelyekből sugárzik az életerő, a szabadság érzése. Mindenki próbálja ki, aki zárkózottabb, azért, aki nyitottabb, azért. Ha nem szeret sportolni, azért, ha szeret sportolni, azért.
Ez a tánc mindenkinek való! Pároknak közös programnak kifejezetten jó a rock and roll, mert a tánc egy abszolút univerzális közösségélmény.
Olvasd el alábbi cikkeinket is (Spotify listákkal!):