Magyarok Brüsszelben, 1972 - 4. rész

A magyar futball hanyatlásának kezdetét sokan a csehszlovákok elleni, 1969-es vesztes VB-selejtezőhöz kapcsolják. Való igaz, előtte nem fordult elő, hogy ha elindultunk, ne jutottunk volna ki az aktuális világbajnokságra. Ám az eredményességet tekintve válogatott szinten még maradt valami a tarsolyban.

72-ben az olimpiai csapat döntőt játszott a lengyelek ellen, míg a nagyválogatott ismét eljutott az EB négyes döntőjébe. Ez volt a válogatott utolsó mérhetően eredményes éve. 1972 után magyar felnőtt válogatott mezben valóban nem volt tovább: olimpián 24 évig nem jártunk, három VB-szereplésünk során nem éltük túl a csoportkört és 40 éve képtelenek vagyunk kijutni a később 8, majd 16 csapatossá váló EB-re sem. A marseille-i kudarc elsöpörte Sós Károly kapitányt, a helyére lépő Hoffer József fiatalítási törekvéseit egy bulgáriai EB-selejtezőn elszenvedett 0:3-as vereség törte derékba. A vezetés kínjában ismét felkérte a 68-as csoportkörben igen jót produkáló, majd értelmetlenül leváltott Illovszky Rudolfot: legyen ismét ő a szövetségi kapitány.

080923_illovszky2.jpg

A csapat önbizalmát egy brazíliai 0-0 alapozta meg 1971-ben, a Maracanában helytálló gárda szereplése azt mutatta: vannak még tartalékok. Rudi bácsi mindenesetre hozta, amit vártak tőle: az EB-selejtezők felénél vette át az irányítást, majd 3 meccsből 3 győzelem következett, a norvégok egy négyessel, a bulgárok két kapott góllal köszöntek el a Népstadiontól, a legnehezebb próbán Párizsban is győzni tudtunk 2-0-ra.

 

 

8 rúgott, 0 kapott gól - hogy tudnánk ma örülni neki!

De vissza volt még a ki-ki meccs a négy közé jutásért. Romániát kaptuk. A 70-es VB-t megjárt román válogatott pedig igencsak erős volt. Nem is beszélve a légkörről...
A csapatunk jó nevekből állt, Géczi István védett, aki a Fradi kupasorozataiban komoly rutint szerzett akkorra, a söprögető Páncsics Miklóst Mészöly méltó utódjának tartották. Középen Kocsis Lajos osztotta az észt, Szűcs Lajos három ember helyett futott és ütközött. Elöl pedig az itthon legyőzhetetlen Dózsa csatárai: Fazekas László, Dunai II. Antal, Bene Ferenc, Zámbó Sándor erős egységet alkottak. '72 áprilisában 70.000 drukker előtt 1-1-re végeztünk Budapesten a románokkal.

Magyarország - Románia 1-1 (1-0)
1972. április 29., Budapest, Népstadion, 68 585 néző
vezette Smith (angol)

Magyarország: Géczi - Fábián, Páncsics, Bálint, Vépi, Kocsis L. (Bene, 60.), Szűcs, Fazekas, Branikovits, Dunai II, Zámbó. Szövetségi kapitány: Illovszky

Románia: Raducanu - Dinu, Satmareanu, Lupescu, Nunweiler, Deleanu, Dumitru, Iordanescu, Lucescu, Dembrovschi, Domide. Szövetségi kapitány: Niculescu
gól: Branikovits (10.) illetve Satmareanu (55.)

A visszavágón forrt a bukaresti katlan, az őrjöngő drukkerek legnagyobb dühére a magyarok kétszer szereztek vezetést, 2-1-nél pedig 11-eshez jutottunk. Kocsis Lajos kihagyta, majd Neagu egyenlített.

Románia - Magyarország 2-2 (1-2)
1972. május 14., Bukarest, 23 August stadion, 75 000 néző
vezette: Tschenscher (NSZK-beli)

Románia: Raducanu - Satmareanu, Lupescu, Dinu, Deleanu, Dumitru, Nunweiler, Domide, Dembrovschi (Lucescu, 74.), Dobrin, Iordanescu (Neagu, 66). Szövetségi kapitány: Niculescu

Magyarország: Géczi - Fábián, Páncsics, Bálint, Juhász P., Juhász I., Kocsis L. (Kű, 66.), Szűcs, Szőke (Dunai II, 66.), Bene, Zámbó. Szövetségi kapitány: Illovszky
gól: Dobrin (14.), Neagu (81.), illetve Szőke (5), Kocsis L. (36.)

Az idegenben lőtt több gólt akkor még nem alkalmazták: harmadik meccs jött semleges pályán, Belgrádban. Géczi és Szűcs Lajos nélkül, a kapuban az akkor  még tatabányai, később dózsás Rothermel  Ádámmal, a középpályán pedig Kű Lajossal, aki keményen dolgozott a sikerért. Aztán 1-1-nél adott egy gólpasszt Szőke Istvánnak, a  Fradi jobbszélsőjének. A legjobbkor tette: 3 perc volt vissza.

Másodszor és máig utoljára Európa négy legjobbja közé kerültünk.

Magyarország - Románia 2-1 (1-1)
1972. május 17., Belgrád, JNA stadion, 31 130 néző
vezette: Mihasz (görög)

Magyarország: Rothermel - Fábián, Páncsics, Bálint, Juhász P., Juhász I., Kocsis L., Zámbó, Szőke, Bene, Kű. Szövetségi kapitány: Illovszky

Románia: Raducanu - Satmareanu, Lupescu, Dinu, Delenau (Halmageanu, 54.), Dumitru, Dobrin, Domide, Lucescu, Nunweiler, Neagu. Szövetségi kapitány: Niculescu
gól: Kocsis L. (26.), Szőke (87.), illetve Neagu (33.)

A többiek
A selejtezőkből kijutó másik 3 pár sorsolása sem tűnt éppen sétagaloppnak. Aztán mégis az lett.

A szovjetek a spanyolokon át jutottak a 8 közé, hogy aztán a ki-ki meccsen simán, kapott gólok nélkül verjék a legutóbb EB-ezüstérmes jugoszlávokat (0:0 és 3:0).
A címvédő olasz válogatott csak addig örült a belgáknak, amíg meg nem mérkőzött velük, a szívós és könyörtelen vörös ördögök 2:1-re verték Itália legjobbjait otthon, idegenben pedig bizonyították, hogy tőlük sem idegen a catenaccio (2:1). A papírforma  szerint igen nagy csatát ígért a két NSZK-Anglia összecsapás, de az együttesek között óriási minőségi különbség keletkezett az évek során. A német futballtörténet legerősebb csapata a Wembley-ben iskolázta le az angolokat (3:1) és a berlini visszavágón már a gólnélküli döntetlen is elég volt ahhoz, hogy simán továbbjusson.

A döntő (Belgium, 1972. június 14-18.)

Belgium - NSZK

gerdmuller__0.jpg

Az antwerpeni elődöntőn a kitűnően felkészített belgák sokáig állták a sarat, lefogva minden németet, aki veszélyes lehetett rájuk.  Különösen ügyeltek Gerd Müllerre, a 70-es VB gólkirályára, a lesipuskás gólvadászat valaha élt legnagyobb mesterére. A Bayern középcsatára kétszer tudott komolyan meglépni őrzőitől, abból össze is hozta a  maga szokásos két gólját.  A hazaiaknak csak a szépítésre futotta.

Belgium - NSZK 1-2 (0-1)
1972. június 14., Antwerpen, Bosuil stadion, 55 601 néző
vezette: Mullan (skót)

Belgium: Piot - Heylens, Van den Daele, Thissen, Dolmans, Dockx, Verheyen, Martens (Polleunis, 69.), Semmeling, Lambert, Van Himst. Szövetségi kapitány: Goethals

NSZK: Maier - Höttges, Beckenbauer, Schwarzenbeck, Breitner, Hoeness (Grabowski, 58.), Wimmer, Netzer, Heynckes, G. Müller, Kremers. Szövetségi kapitány: Schön
gól: Polleunis (83.), illetve G. Müller (24., 72.)

Szovjetunió - Magyarország

Brüsszelre Illovszky reaktiválta Albertet. A magyar válogatott /Géczi-Fábián, Páncsics, Bálint, Juhász P.-Juhász I., Kocsis L.(Albert), Kű-Szőke, Bene (Dunai II.), Zámbó/ az első félidőben szép és tetszetős támadásokat vezetett a szovjetek ellen. Aztán a második játékrész elején Géczi váratlan gólt kapott egy röviden kifejelt labda után érkező, hirtelen lövésből. Félórányi rohamozás után 11-eshez jutottunk, ám Zámbó gyenge lövését Rudakov a 82. percben kivédte. Ez már sok volt a csapatnak.

 

 

A bronzmeccsre Liege-ben lélekben megtörve álltunk ki.

A belgák kihasználták a védelem hibáit, - Páncsicsnak szinte minden összejött, amit középhátvéd utálhat -  és simán győztek 2:1-re a magyarok ellen.

 

 

Belgium - Magyarország 2-1 (2-0)
1972. június 17., Liege, Rocourt stadion, 6184 néző
vezette: Boström (svéd)

Belgium: Piot - Heylens, Van den Daele, Thissen, Dolmans, Verheyen, Dockx, Polleunis, Semmeling, Lambert, Van Himst. Szövetségi kapitány: Goethals

Magyarország: Géczi - Fábián, Páncsics, Bálint, Juhász P., Juhász I., Albert, Kű, Kozma, Dunai II, Zámbó (Szűcs, 46.). Szövetségi kapitány: Illovszky
gól: Lambert (23.), Van Himst (28.), illetve Kű (52. - 11-esből)

Így lettek négyből negyedikek - azóta magyar játékos nem járt EB-döntőn… DE TALÁN MAJD MOST!

 

 

Az aranymeccset az azóta szomorú emlékhez kötött Heysel Stadionban játszották. A szovjet csapat semmilyen ellenállást nem tudott kifejteni a mezőnyből amúgyis kimagasló NSZK ellen. Pár héttel korábban a müncheni stadionavatón 4:1-re kaptak ki tőlük, most 3:0-ra.

A mérkőzés hőse megint Gerd Müller volt, a szovjeteknek is meglőtte a maga két gólját.

NSZK - Szovjetunió 3-0 (1-0)
1972. június 18., Brüsszel, Heysel stadion, 43 000 néző
vezette:  Ferdinand Marschall (osztrák)
NSZK: Maier - Höttges, Beckenbauer, Schwarzenbeck, Breitner, Hoeness, Netzer, Wimmer, Heynckes, G. Müller, Kremers. Szövetségi kapitány: Helmut Schön
Szovjetunió: Rudakov - Dzodzuasvili, Hurcilava, Kaplicsnij, Isztomin, Konykov (Dolmatov, 46.), Troskin, Kolotov, Bajdacsnij, Banyisevszkij (Kozinkevics, 66.), Onyiscsenko. Szövetségi kapitány: Alekszandr Ponomarjov
gól: G. Müller (27., 58.), Wimmer (52.)

gerdmuller_.jpg

A döntő góllövőlistájának élmezőnye:
4 gólos: Gerd Müller (NSZK)
1 gólos: Anatolij Konykov (Szovjetunió), Kű Lajos (Magyarország), Raoul Lambert, Odilon Polleunis, Paul van Himst (Belgium), Herbert Wimmer (NSZK)

Az utak elágaztak: az első négy EB-n három döntőt játszó vörösmezesek 16 év múlva jutottak újra csúcsközelbe. Az NSZK két év múlva világbajnok lett, a következő két EB-n pedig döntőbe jutott. A szakvélemények szerint a 72-es EB-győztes csapat jobb volt, mint a '74-ben világbajnok gárda…

És végül egy kis kitérő Kű Lajosról, aki tavaly így nyilatkozott a DIGI Tévének a magyar csapat idei esélyeiről:

 

 

Együttműködő partnerünk az Örülünk, Vincent? blog 

Kapcsolódó anyagaink:

FORTUNA ÉS ITÁLIA 1968 - 3. RÉSZ

MAGYAROK MADRIDBAN, 1964 - 2. RÉSZ

A LABDARÚGÓ EB-K TÖRTÉNETE, 1960 - 1. RÉSZ

Kategória: