Finom mozdulatokban oldódnak fel

Kifejezetten Parkinson-kórral és Sclerosis Multiplex-szel élők számára indított kurzust idén ősztől a Táncoló Egyetem. A holland mintára kialakított táncóra hozzájárulhat a résztvevők kiegyensúlyozottabb életéhez, állapotuk javulásához.

A projektvezető, Bánkyné Perjés Beatrix egy Hollandiában szerzett tapasztalat hatására kezdeményezte a kurzus indítását: „Felemelő érzés volt együtt táncolni Parkinson és SM betegekkel, akik teljes mértékben átadták magukat a mozgás örömének.

Nem jelentett gátat a bot, a nehezebb járás vagy akár a kerekesszék sem. Ezt a lehetőséget szeretnénk kínálni idehaza is.”

A pécsi Parkinson Betegek Egyesületének elnöke, Golobné Wassenszky Rita szerint nagy segítséget jelent a felajánlott lehetőség: „A  Parkinson-kór degeneratív idegrendszeri betegség, amelyet meggyógyítani nem lehet, de  gyógyszeres kezeléssel és mozgásterápiával  a tünetek csökkenthetők, és a betegek életminősége hosszú ideig fenntartható. A rendszeresen végzett testmozgás segít megtartani  a jó testhelyzetet, az egyensúlyt, erősíti az  izmokat és az ízületeket. A tánc során az átélt mozgásélmény bizonyítottan dopamin és szerotonin felszaporodást idéz elő a szervezetben. Így javul a mozgás, amely a betegek pszichés állapotát is kedvezően befolyásolja.”

Mikor az őszi időjárásban bemerészkedtünk a különleges órára, stílusosan éppen Az ének az esőben dallamaira táncoltak a résztvevők. Úgyhogy hadd szóljon:

A tanár, Szuhán-Glass Beáta mutatta be a mozdulatsort, s mellette egy ETK-s hallgató segített abban, hogy akár széken ülve hogyan lehet ugyanezt kivitelezni. Nézőként is járni kezdett a lábam, a hangulat valami elképesztően jó volt: látszott, hogy mindenki élvezettel végzi a tánclépéseket, a könnyed, elegáns kézmozdulatokat.

Nem betegeknek tűntek, hanem egy  formálódó idős tánccsoport tagjainak.

Zsuzsa és a csoport legidősebb tagja, a 84. évét taposó Zsófia mindketten nyugdíjas pedagógusok, a kezdetektől részt vesznek ezen a speciális kurzuson. “Itt végeztem a főiskolán, magyar-orosz-ének szakon. Mindegyik szakomat tanítottam, hol egyiket, hol másikat, nagyon kellemes volt, mert így nem lehetett belefáradni.” - meséli mosolyogva Zsuzsa. A foglalkozásokról jó a véleményük: “Nagyon tetszik, mert felvidítja az embert.” - kommentálja Zsuzsa. Zsófia hozzáteszi:

“Otthon, egyedül az ember nem mozog vagy táncol egymagában. Így, itt, a közösségben, ahol hasonló problémákkal küzdünk, feloldódik a szendvedés.

Nem régóta élek Pécsett, Nagyatádról kerültem ide, és nagyon pozitív a véleményem mind az itteni orvosi ellátásról, mind a többi lehetőségről. Már maga a légkör is nagyon sokat jelent nekem, és segít.”

S hogy elég-e ez a röpke egy órás tánckurzus? “Elég, mert még vízitornára is járok!” - mosolyog Zsuzsa, majd hozzáteszi: “Számomra nem túl kimerítő, és nagyon szeretem is a táncot. Nagyon szépek és finomak azok a mozdulatok, amiket végrehajtunk. Kifejezetten kellemes. Biztosan lesznek majd pozitív hatásai is, de még nagyon az elején vagyunk.” “Nekem viszont éppen elég - a Parkinson mellett köszvényem is van, ezért külön örülök annak, hogy ülni is lehet. Viszont tudja, a mi betegségünk az olyan, hogy ha nem vagyunk közösségben, akor bezárkózunk. A betegség az ember lelkét megviselheti. Ha társaságban, együtt vagyunk, minden jobb.” - jegyzi meg Zsófia.  Mikor megmelítettem, hogy a Táncoló Egyetemen bemutatókat is szoktak tartani, a két hölgy lelkesen kijelenti: ha az egész csoport vállalná, és kellően fejlődnek, akár a fellépést is vállalnák. Abban mind egyetértünk, hogy jó lenne, ha többen látnák, hogy ilyen létezik.

További info: tancprojekt@pte.hu