Kubai salsa? Szenvedély.

Kubában is tanulta a táncos Vágási Barbara és Kutni Balázs, akik ebben a szemeszterben is várják majd a salsázni vágyó hallgatókat.

Mióta táncoltok?

Barbara: 12 éves korom óta táncolok, kezdetben versenytánccal foglalkoztam. Salsázni a Táncoló Egyetemen kezdtem, Frányó Balázsék tanítottak. Amikor abbahagyták az oktatást, akkor a csoport minket kért fel arra, hogy folytassuk a tanítást, hiszen mi voltunk a leglelkesebbek és mi jártunk fel Pestre továbbképezni magunkat. Balázzsal a fellépő csoportban ismerkedtünk meg.

Balázs: 17 éve kezdtem táncolni, akkor társastáncot tanultam, boogie woogiet és akrobatikus rock and rollt Papp Viktornál. Később japán kardvívást tanultam Suzuki Kimiyosi mestertől, de jött a tánc újra, és ez már nem fért bele az időmbe. 2008-tól salsázom.

Sokfajta mozgásformát kipróbáltatok, miért éppen a kubai salsa vált szenvedéllyé?

Barbara: A kubai salsa nem showtánc. Ahhoz, hogy színpadra vigyük, nagyon sokat kell dolgozni, csavarni rajta és műfajokkal keverni, hogy élvezhető legyen.

A salsa egy partytánc, vagyis olyankor lép elő, amikor a buliban egy fiú felkér egy lányt és együtt táncolnak.

Mivel partytánc, nincsenek szigorú szabályai: az egyezményes lépések és technika ismeretén túl mindenki kifejezheti a személyiségét.

Balázs: Bárhogyan lehet variálni, olyan figurákat kitalálni, ami neked tetszik. Amint az alapokat elsajátította a fiú és a lány, akkor már közös nyelvet beszélnek, és ha bármelyikük megtanul vagy kitalál egy új figurát, akkor azt el tudja táncolni úgy, hogy a partnere érteni fogja. Az improvizativitásban a salsa nem egyedi, vannak hasonló táncok, például a boogie woogie. A salsa most is él és folyamatosan fejlődik, sőt, akár más táncokból eredő mozdulatokkal is lehet díszíteni.

Barbara: A mai kubai zene is zseniális - ha nem szeretnénk, akkor a salsáért sem rajonganánk ennyire. Kevés lehetőség van náluk arra, hogy valaki kitörjön a nyomorból, a zenetanulás ilyen. Ha valaki zenész lesz, akkor turnézhat, küldhet haza pénzt, és ingyenes a zenei képzés, és mivel az egyik fő exportcikkük a zene és a tánc, ezért kiemelt figyelmet is fordítanak rá.

Balázs: Közhelyszerű, de bármelyik sarkon bemész egy kubai bárba, ott egy helyi duó vagy trió játszik élőben, akár házilag barkácsolt hangszereken – és tényleg élmény hallgatni.

 Csortos Szabolcs - UnivPécs

Úgy tudom, kétszer is jártatok Kubában. Mennyire hatott rátok és mennyire volt más az elvárásaitokhoz képest?

Barbara: Először 3 hétre mentünk Havannába, afrokubai táncokat tanulni a nemzeti táncegyüttesükhöz, akik főleg folktáncokkal foglalkoznak. Ebből egy hét tömör kultúrsokk volt. Kihagytuk a „turistarezervátumokat”, családnál laktunk, velük éltük át a hétköznapokat. A kubai havi átlagfizetés 17 dollár, és nagyon kis jövedelemkülönbségek vannak a különböző foglalkozások között. Mindenkinek jár egy havi fejadag az alapélelmiszerekből, de ezen felül minden nagyon drága. A közbiztonság viszont nagyon jó.

Ami a táncot illeti: itthon is részt vettünk kubai tanárok workshopjain, de a havannai tanár tudta úgy átadni a tudását, hogy annak ellenére sikerült átlátni és megérteni az egész rendszert, hogy akkor még nem beszéltem túl jól spanyolul. A kubai salsa nem kodifikált, ezért nem kapcsolódnak hozzá képzések semmilyen iskolában. Balázzsal sportoktatók vagyunk társastánc szakirányon – de hivatalos végzettség kubai salsából nincs. Ezért is volt nagyon hasznos, hogy végre átláttuk a rendszerét, mert sokkal könnyebben adjuk át a tanítványainknak. A második utunk alatt bejártuk az ország összes nagyobb városát.

Nehéz autentikus salsa zenéhez jutni Pécsett?

Balázs: A híresebb külföldi zenekarok közül néha egy-kettő megfordul Magyarországon: a Buena Vista Social Club járt Pécsen, illetve tavalyelőtt volt itt a Sierra Maestra. De létezik egy zenekar, aminek a pályája végigkíséri a kubai zenét, ők a Los Van Van – Latin-Amerikában ők a Beatles, Európában is szoktak turnézni. Az, ahogy a zenéjük változik, befolyásolja a többi zenészt is.

Ma már nyitottabb Kuba, sok zene is beáramlik oda, fantasztikus kombinációk jöhetnek így létre.

Az is izgalmas, hogy egy adott táncos mindezt hogyan értelmezi. Magyarországon kevés profi zenészt érdekel a salsa zene, inkább csak hobbiból próbálkoznak a műfajjal.

Barbara: Ősz óta próbálkozunk a salsa zenével is, itt élő latin-amerikai és magyar zenészekkel, amatőrökkel, félprofikkal, profikkal. Egyelőre SalsÚngara projekt a neve, a harmadik fellépésünk nemrég, a 2015-ös Ördögkatlan fesztiválon volt.

A különböző salsák között mennyire könnyű az átjárás?

Barbara: Nagyok a különbségek, de persze van átjárás. A zenék ugyanarról a tőről fakadnak, könnyebben állsz rá a lépésekre is. Európában az észak-amerikai stílusok népszerűek, még Spanyolországban is inkább a los angelesi vagy a new yorki salsa népszerű. Magyarországon még mindig a kubai.

Balázs: Sokan a szocialista éra alatt sulykolt magyar-kubai barátsággal magyarázzák a népszerűségét, és vitathatatlan, hogy a rendszerváltás után az itt élő kubaiak törzshelyeiből nőtték ki magukat azok a szórakozóhelyek, amik kultikussá váltak a salsa kapcsán.

Úgy tudom, az afrokubai santeríával, főleg annak táncos vetületeivel is foglalkoztok. Mit kell tudni erről a vallásról?

Balázs: A gyarmatosítás idején elsősorban a mai Nigéria területéről hurcoltak rabszolgákat Kubába a spanyol hódítók. Tömeges kereszteléseket tartottak ugyan, de a vallással szembeni elvárásaik felületesek voltak, nem volt kötelező pl. misékre járni. Így a rabszolgák valamilyen szinten megtartották az otthonról hozott istenségeiket, majd összekapcsolták őket a keresztény-katolikus mitológiával, konkrétan a szentekkel. Ezért is hívják santería-nak, a szentek tiszteletének ezt a vallást. Amikor egy santero mondjuk, a folyó úrnőjéhez imádkozik, akkor az ugyanúgy szól a szent szűzhöz is, hiszen a kettő egy és ugyanaz. Az összefonódás olyan erős, hogy aki szeretne beavatást nyerni ebbe a vallásba, annak meg kell keresztelkednie. Templomba is járnak, és a szertartásaik szerves része a közös éneklés és tánc. Minden orisának, vagyis istenségnek megvan a saját tánca a maga ritmusképlete, zenéje, énekei, amik őt a leginkább jellemzik. Például a tenger úrnőjének tánca a tenger hullámzását jeleníti meg, s ha jön a vihar, fel is gyorsul.

Ez az afrikai ritmusvilág adja a mai salsa zene ritmusalapját, struktúráját, nagyon hangsúlyosan benne él.

Sőt, újabban még a dalszövegekben is megjelenik: ahelyett, hogy megszokott szerelmi történetekről énekelnének, az istenségekhez szólnak. És ha ez szól a zenében, akkor egy műveltebb kubai salsázó eltáncolhatja az adott istenséghez kapcsolható mozdulatot is. A santeríát nem nevezhetjük elterjedtnek, az utóbbi 20 évben, az Európában a new age-es mozgalmak feléledésével párhuzamosan fedezik fel újra világszerte. Kubában az egykori rabszolgák leszármazottai ennek révén fejezik ki az identitásukat.

 

További info:

http://Tancolo.pte.hu

 

20150807-csortos-szabolcs-6961-salsa-vagaso-barbara-kutni-balazs.jpg

http://www.clubcubano.hu

Dorbach Mária: Istenek levesestálban (Az afrokubai santería), Eötvös József Könyvkiadó, 2009.

Kategória: