A Labdarúgó EB-k története - 1. rész

Kereken két hetünk van a foci EB kezdetéig. Mi magyarok, különös izgalommal várjuk az eseményt, tekintettel arra, hogy három évtizede nem vettünk részt nemzetközi tornán. A nyitányig tartó időszakban – mintegy felvezetésként – áttekintjük a labdarúgó Európa Bajnokságok történetét. Visszaemlékezünk a hősökre, győztesekre, vesztesekre és a legemlékezetesebb mozzanatokra. 15 nap, 15 poszt, egészen június 10-ig, amikor a Franciaország - Románia mérkőzéssel végre útjára indul a labda a Saint-Denis-i nyitányon. 

Sorozatunk szerkesztője: Szilágyi László

A kezdet kezdete - 1960

Kezdjük meg hát a hangolást a labdarúgás nyári ünnepére! Következzék a visszatekintés az első EB-re, amit történetesen Franciaországban rendeztek…

Különös, de igaz: a világ jelentősebb focitornái között az Európa-bajnokság a legkisebb testvér.

Olimpiákon már 1908-tól, a Copa Americán 1910-től, világbajnokságokon 1930-tól jegyeznek győzteseket.

A BL elődjeként elhíresült Bajnokcsapatok Európa Kupája 1956-ban indult útjára.

A mai Európa Liga legkorábbi elődjének tekinthető Vásárvárosok Kupájában (később: UEFA Kupában) 1958-tól fut a történet.

A kései kezdés oka prózai: Európában egyszerűen nem volt kontinentális labdarúgó-szövetség.

Az UEFA 1954-ben jött csak létre.

Az EB ötlete a szervezet első főtitkárától, a francia Henri Delaunay-tól származott. Sajnos, a megvalósítást már nem érhette meg…Van úgy, hogy a személyes érintettség sokat segít: Pierre Delaunay, az alapító fia lett az UEFA második főtitkára. Érthető okokból szívügyeként kezelte a torna létrejöttét.

A szervezési javaslat egyik kidolgozója az UEFA alelnöke, bizonyos Sebes Gusztáv volt… (Mindez nyomokban sem hasonlít arra, ahogyan ma szervezik az EB-t. A változásokra a sorozat további részeinél térek ki.)

Út a döntőig

A selejtezőpárok sorsolását - kuriózum! - az 1958-as svédországi VB-n tartották.

Európa két akkori világbajnoka, az NSZK és Olaszország nem nevezett, ahogy Anglia is kihagyta a tornát, hasonlóan a hazai pályán épp akkor VB-ezüstérmet szerző Svédországhoz.

Aki túlélt 2 kört, máris a 4 közé juthatott.

1958. szeptember 28-án Moszkvában két olimpiai bajnok játszotta a focitörténelem első EB-selejtezőjét: a Szovjetunió (1956, Melbourne) és Magyarország (1952, Helsinki). A hajdani legendák közül csak Budai II. lépett pályára a szovjet fővárosban, sima 3-1-es vereséggel zártunk. Az 1959-es visszavágón már Grosics és Bozsik is ott volt, valamint egy akkor pályakezdő, ifjú center, Albert Flórián. 90.000 néző előtt: 0-1.

A szovjetek ezzel a két meccsel bejutottak a döntőbe. Következő ellenfelüket ugyanis eltüntette a politika. A spanyolokat Franco tábornok nem engedte Moszkvába utazni. „Magasabb helyről” visszarendelték a már megvett repülőjegyeiket. Mindezt a Real Madrid fénykorában…

A szovjetek mellett a jugoszláv és a csehszlovák csapat verekedte be magát, meg a VB-bronzérmes francia válogatott.

Nem is lehetett kérdés, hol legyen az első EB-döntő.

A gallok vállalták a rendezést, soha nem látott diadalra készülve Marseille-ben és Párizsban.

Az elődöntők

Szovjetunió - Csehszlovákia

A két elődöntő közül ez a meccs volt a simább ügy.

Kvasnak, a kitűnő center mindjárt az elején megsérült - akkortájt még nem lehetett cserélni! - a szovjetek pedig éltek a lehetőséggel, és egyenletesen elosztva rúgtak három gólt. Szegény embernek semmi sem sikerül: prágai barátaink még a 11-est is kihagyták.

Ez volt a csehszlovák Marseille.

Szovjetunió - Csehszlovákia 3-0 (1-0)
1960. július 6., Marseille, Vélodrome stadion,
vezette: Cesare (olasz)
gól: Ivanov, (35., 58.), Ponyegyelnyik (64.)

Franciaország - Jugoszlávia

Párizsban 35.000 néző tombolt a lelátókon. Franciaország válogatottja zsinórban rugdalta a gólokat a meglepett jugoszlávoknak, a 74. percben 4-2 volt az állás. Épp készültek hátradőlni és felkészülni a várva várt döntőre, amikor a hirtelen ébredő plávik nekik estek, 3 perc alatt három gól, 4-2 helyett 4-5.

Franciaország - Jugoszlávia 4-5 (2-1)
1960. július 6., Párizs, Parc des Princes stadion
vezette: Grandain (belga)
gól: Vincent (12.) Heutte (43., 52.), Wisnieski (52.), illetve Galics (11.), Zsanetics (55.) Knez (75.), Jerkovics (77., 78.)

A bronzmeccs

A harmadik helyért: Franciaország - Csehszlovákia

Talán nem meglepő, hogy a motivációjukat vesztő házigazdák a bronzmeccset is elbukták - de az már igen, hogy most tőlük sérült meg valaki: a jobbfedezet Marcel. A csehszlovákok Kvasnak nélkül is találtak két gólt, a büszke, ám balszerencsés rendező négyből negyedik lett.

Franciaország - Csehszlovákia 0-2 (0-0)
1960. július 9., Marseille, Vélodrome stadion, 9438 néző
vezette: Jonni (olasz)
gól: Bubník (58.), Pavlovic (88.)

Csak halkan: ez is Marseille-ben történt.

A döntő

A döntő az 1956-os melbourne-i olimpiai döntő visszavágója lett: Szovjetunió-Jugoszlávia.

Szakadt az eső Párizsban,

a rohamozó jugók 120 percig a futballtörténelem egyetlen aranylabdás kapusával, Lev Jasinnal párbajoztak.

Találtak ugyan egy gólt, de ahogy telt az idő, a Fekete Pók lassan az őrületbe kergette őket elképesztő védéseivel. A szbornaja egyenlített, túlélte a 90 percet. Hosszabbítottak. A ronggyá ázott közönség (25.000 néző) kezdte tudomásul venni, hogy megismételt meccs lesz (a 11-es rúgások jó 10 évvel később jöttek divatba), amikor a 112. percben Meszhi jobboldali beadását Viktor Ponyegyelnyik a jugó kapuba bólintotta.

Szovjetunió - Jugoszlávia 2-1 (0-1, 1-1, 1-1)
1960. július 10., Párizs, Parc des Princes stadion, 25.000 néző
vezette: Arthur Ellis (angol)

Szovjetunió: Jasin - Csoheli, Maszljonkin, Krutyikov- Vojnov, Netto,-Metreveli, Ivanov, Ponyegyelnyik, Bubukin, Meszhi.
Szövetségi kapitány: Gavriil Kacsalin

Jugoszlávia: Vidinics - Durkovics, Juszufi, Zsanetics- Miladinovics, Perusics-Sekularac, Jerkovics, Galics, Matus, Kosztics.
Szövetségi kapitányok: Alekszandr Tirnanics, Dragomir Nikolics és  Ljubomir Lovrics
gól: Metreveli (49.), Ponyegyelnyik (113.), illetve Galics (41.)

A helyszínen tartózkodó Santiago Bernabéu Jasin mellett még 4 szovjet játékosnak ajánlott szerződést a Realba - mondanom sem kell, hogy feleslegesen.

Ha valaki kicsinyelné a torna értékét: 1962-ben, a chilei VB-n Csehszlovákia ezüstérmes lett, Jugoszlávia a negyedik helyen végzett. Előbbi a spanyolokat intézte el, utóbbi az NSZK válogatottját.

Más idők voltak azok. Jasin pl. élete potyagóljait kapta ugyanazon VB-n Kolumbia ellen…

Következik: Spanyolország, 1964

Együttműködő partnerünk az Örülünk, Vincent? blog