„Az oktatás része kellene, hogy legyen”

Első helyezést ért el az Indiai Nagykövetség Amrita Sher-Gil Kulturális Központjának esszépályázatán - melyre négy magyar egyetemről jelentkeztek műveikkel oktatók/kutatók - Gép Zsuzsanna. A nyertes a Pécsi Tudományegyetem Neveléstudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója és Természettudományi Kar Sporttudományi Intézetének oktatója. A kutatási tervének címe: A jóga szerepe az oktatásban. A háromgyermekes édesanyát a pályázatról és legkedvesebb témájáról kérdeztem.

Mióta jógázik?

Tíz éve. A jótékony fiziológiai hatásokon túl elmondhatom, hogy azóta egészen más szemszögből nézem a világot, jobban odafigyelek a körülöttem lévő folyamatokra, és mint anya is körültekintőbb vagyok. Amióta jógázom, nincsenek pánikrohamaim vagy szorongásaim, elkerülnek a betegségek. Az ízületi hajlékonyságnak köszönhetően ugyanolyan teljesítményre vagyok képes, mint amikor aktívan szertornáztam: a hidat és a spárgát is meg tudom csinálni. 44 évesen! Szeretném, ha a gyerekeim büszkék lennének rám.

Erről a mozgásrendszerről szól a kutatása is. Mi ezzel a célja?

Szeretném elérni, hogy a jógalégzés és a relaxáció ne csak felvetésként szerepeljen a tantervekben, hanem rendszeres gyakorlásként. A PhD-dolgozatom egy ehhez szükséges programkeret megalkotásáról szól. Nagyon fontosnak tartom, hogy az életünkben legyen jelen a relaxáció, amit nemcsak a felsőoktatás keretein belül, de már a közép- vagy általános iskolás korosztálynak is meg lehetne tanítani. Mindenképpen kötelezővé tenném a 8-10 perces napi relaxációt, mert a rem-fázis, ami ezzel elérhető, egy 3 órás alvásnak is megfeleltethető. A stressz miatt létrejövő betegségek nagy részét ezzel ki lehetne küszöbölni, megelőzhetők lennének a hirtelen egészségügyi romlások.

Itt, a Pécsi Tudományegyetemen szabadon választható tárgyként vehető fel a jóga. Ennek kapcsán tervezek egy kérdőíves kutatást is, ami azt vizsgálná, mennyire javít a hallgatók teljesítményén, mennyire csökken az életükben a stressz. Az alapötlet az előbbi kérdéskörhöz szintén saját tapasztalat: ha több órán át kell a PhD miatt olvasnom, végig tudok koncentrálni, és ezt a jóga relaxációs hatásának köszönhetem.

Hogyan választhat jól jógatípust magának egy laikus?

Sokfélét kell kipróbálni, és majd a saját karakter, a személyiségjegyek alapján kicsúcsosodik, hogy az illető számára melyik ág lesz optimális. Idővel és gyakorlással bárki el tudja sajátítani a jógát, és bár a személyiségünkből kivetkőzni úgysem tudunk, lehet rajta javítani.

Pörgős személyiség vagyok, egykor magam is azt gondoltam, a jóga nagyon unalmas lesz a számomra, de kipróbáltam. Most sem csak hatha jógát oktatok, hanem az akro- és a gerincjóga elemeit is beleviszem az órákba.

A lecsengő koronavírus-járvány kapcsán milyen jógatípust javasolt volna pl. egy karanténban ragadtnak?

A relaxáció pontosan arra tanít, hogy bármilyen negatív környezeti hatás vagy zavartság van, le tudjunk csendesedni, és ezáltal meg tudjuk állítani a bénító folyamatokat. Különösen a páros jógát ajánlottam volna házaspároknak, mert – bár az ember eleve társas lény – a másikra való odafigyelésre tanít, és arra, hogy nem kell aggódni egy csöndes együttlétben.

Mi az, amit a jótékony hatások között a leginkább ki tudna emelni?

Azt gondolom, hogy a jóga a nyugalomra, harmóniára, türelemre nevel. Nyugaton divatként jelent meg, és legtöbbször a szépségre és a karcsúságra koncentrál, pedig a lelassulás lenne a cél. Fontos megtanulni, hogy hogyan lehet ebben a felgyorsult világban befelé figyelni, illetve egyidőben többfelé fókuszálni, határozottabbnak és koncentráltabbnak lenni. A jógának van teremtő ereje - emiatt is teljes szívből tudom ajánlani. A légzés, az ászanák rendszeres gyakorlása, a meditáció, a relaxációs technikák gyakorlása, az egyensúlygyakorlatok mind-mind olyan pillérek, melyek segítségével a szervezet ellenállóbbá válik a mindennapok legnagyobb ellenségével: a stresszel szemben. Továbbá megtanít a jóga arra is, hogy hogyan is legyünk elfogadóbbak a minket körülvevő emberekkel és családunkkal, mint legfontosabb egységgel. Lényeges, hogy ez az elfogadás ne csak időszakos legyen, hanem mint a rendszeres gyakorlás is: folyamatos.