Panenka tizenegyese, 1976 - 5. rész

Az 1976-os EB magyar vonatkozásait egy mondatba tömöríthetjük: A válogatott oda-vissza kikapott Walestől a csoportban, és nem jutott a 8 közé sem.

A korszak a német futball fénykora volt.

(De csak azért, - vigyázat, spoiler! - mert még nem tudták ezt:

via GIPHY

- a szerk.)

A Bayern München '74-75-76-ban zsinórban nyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, a válogatott '74-ben világbajnoki döntőn bizonyította, hogy a holland totális futballal is meg tud birkózni.

A szakértők úgy vélték, hogy a csapat a válogatottságot visszamondók, a rettegett gólvadász Gerd Müller, a technikás, okos felfutó hátvéd Paul Breitner és a visszavonuló kéttüdejű középpályás veterán Wolfgang Overath nélkül is esélyes a címvédésre.

A kijutásért simán hozták a csoportjukat, majd a spanyolok kedvét rontották el. (1:1, 2:0) Komoly ellenfélnek azidőtájt a hollandok és a lengyelek számítottak, őket viszont egy csoportba tette Fortuna, melléjük rakva az olaszokat. Közülük egy juthatott csak tovább. A '74-es VB 2. és 3. helyezettje a korszak legszórakoztatóbb meccseit vívta, a hollandok pl. 4:1-es vereséget szenvedtek Lengyelhonban, majd pár hét múlva úgy verték 3:0-ra Deynáékat, hogy kitűnő barátaink nyomozták a labda helyét. A narancsosok végül gólkülönbséggel jutottak tovább, majd 5:0-ra verték a szebb napokat látott belgákat… A kisebb csapatok közül Csehszlovákia az angolok előtt végzett a csoportjában, majd véget vetett a szovjetek nagy szériájának, a szbornaja ötödszörre már nem jutott a 4 közé. Csak mellékesen: '75-ben a Dinamo Kijev Kupagyőztesek Európa Kupáját nyert, annyira azért nem hanyatlottak. A jugoszláv foci újabb fénykorát élte: hat selejtező meccsből ötöt nyertek meg, a kijutásért viszont a minket búcsúztató walesiekbe akadtak. Továbbmentek, de hogy miként… A cardiffi meccsen volt minden, meg nem adott gólból kettő, kihagyott 11-esből egy, mindhárom eset a szigetlakókat sújtotta. A többezer repülő sörösdoboz nem. A rendőrség azért valahogy élve kimentette a keletnémet bírót. (Bárki kérdheti, hogyan lehet ilyen meccset kezdőre bízni: Rudi Glöckner azonban a '70-es brazil-olasz VB-döntő bírája volt…)

Előállt a szokásos képlet: a legjobb 4 közé legalább két szocialista ország csapata jutott.

Titóék vettek egy nagy levegőt, és bejelentkeztek a rendezésért. Megkapták.

A döntő (Jugoszlávia, 1976. június 16–20.)

A változatosság gyönyörködtető: négyből négy hosszabbításos meccset eddig nem ismert a torna története. Zágrábban 40.000 néző előtt Cruyffék 8 VB-ezüstérmessel léptek pályára Csehszlovákia ellen. Ebből valódi krimi lett. A 20. percben Ondrus, a középhátvéd a holland hálóba bólintotta a nem várt vezető gólt. A 60. percben Neeskens némi szerelés hatására igen nagyot esett, Pollákot pedig zuhanyozni küldte a bíró.

Ismét Ondrus jött, de ezúttal a saját kapujába talált be.

Neeskens ismeretlen okból pont ekkor törlesztett valakinek, de a síp éber mestere, a walesi Thomas észrevette, így a rendes játékidőt 10-10 játékos fejezte be. A csehek nem várták meg a 11-eseket, hanem a 115. és a 119. percben még kétszer beköszöntek Schrijvers kapusnak. Mire idáig eljutottak, Van Hanegemnek is elfogyott a türelme, és a nagy esélyes hollandok 9 emberrel zárhatták a műsort.

Csehszlovákia - Hollandia 3-1 (1-0, 1-1, 1-1)

1976. június 16., Zágráb, Makszimir stadion, 17 890 néző

vezette: Thomas (walesi)

Csehszlovákia: Viktor - Pivarník, Capkovic (Jurkemik, 106.), Ondrus, Gögh, Dobiás, Pollák, Panenka, Masny, Móder (Vesely, 91.), Nehoda. Szövetségi kapitány: Jezek

Hollandia: Schrijvers - Suurbier, Van Kraay, Rijsbergen (Van Hanegem, 36.), Krol, Neeskens, Jansen, W. van de Kerkhof, Rep (Geels, 65.), Cruyff, Rensenbrink. Szövetségi kapitány: Knobel

gól: Ondrus (20.), Nehoda (115.), Vesely (118.), illetve Neeskens (78.)

kiállítva: Pollák (59.), Neeskens (78.)

Másnap 75.000 ember láthatta Belgrádban, amint régi ismerősünk, Dragan Dzsajics, a '68-as EB hőse a 30. percben betalál a német kapuba.

Ez nem az első eset volt, a 20. percben már Popivoda is beköszönt Sepp Maiernek. A korabeli német futballra egyáltalán nem jellemző helyzetben két csere jött, közülük Flohe szépíteni tudott a második félidőben. Dieter Müller, a fiatal csatár csak a 80. percben léphetett pályára: ez arra volt elég, hogy egy perc múlva befejeljen egy szögletet, majd a hosszabbítás második felének végén rúgjon még két gólt az elképedt jugóknak. Mesterhármas, 40 perc alatt, 0:2-ről 4:2.

Titoék alighanem megbánták a rendezést.

Jugoszlávia - NSZK 2-4 (2-0, 2-2, 2-4)

1976. június 17., Belgrád, Crvena Zvezda stadion, 50 652 néző

vezette: Delcourt (belga)

Jugoszlávia: Petrovics - Katalinszki, Buljan, Surjak, Muzsinics, Zsungul, Oblak (Vladics, 106.), Jerkovics, Acsimovics (Peruzovics, 106.), Popivoda, Dzsajics. Szövetségi kapitány: Mladinics

NSZK: Maier - Vogts, Beckenbauer, Schwarzenbeck, Dietz, Bonhof, Wimmer (D. Müller, 80.), Danner (Flohe, 46.), Beer, U. Hoeness, Hölzenbein. Szövetségi kapitány: Schön

gól: Popivoda (20.), Dzsajics (30.), illetve Flohe (65.), D. Müller (80., 114., 119.)

A bronzmeccsen megint hosszabbítani kellett.

Zágrábban már csak 18.000 néző volt kíváncsi a holland-jugoszláv csatára, azok is vesztükre mentek ki. Most fordult a kocka: ezúttal a jugóknak kellett egyenlíteniük 0:2-ről. Bár ez még sikerült nekik — Dzsajics ezúttal szabadrúgásból talált Schrijvers hálójába — a hosszabbítás legvégén megkapták a kegyelemdöfést Ruud Geelstől.

Jugoszlávia - Hollandia 2-3 (1-2, 2-2, 2-2)

1976. június 19., Zágráb, Makszimir stadion, 15 000 néző

vezette: Hungerbühler (svájci)

Jugoszlávia: Petrovics - Buljan, Katalinszki, Surjak, Muzsinics, Zsungul (Vladics, 46.), Oblak, Jerkovics, Acsimovics (Halilhodzsics, 46.), Popivoda, Dzsajics. Szövetségi kapitány: Mladinics

Hollandia: Schrijvers - Suurbier, Van Kraay, Jansen (Meutstege, 46.), Krol, Arntz (Kist, 71), W. van de Kerkhof, Peters, Geels, Rensenbrink. Szövetségi kapitány: Knobel

gól: Katalinszki (42.), Dzsajics (83.), illetve Geels (27., 107.), W. van de Kerkhof (40.)

Következhetett a német-csehszlovák döntő.

Az nem lehet, hogy megint 30 perc alatt kapjanak 2 gólt, gondolta a 100. válogatottságára készülő Beckenbauer. Igaza lett, most 25 perc is elég volt: Svehlik és Dobias révén 2-0-ra elhúztak a csehszlovákok. Majdnem megúszták a hosszabbítást, mert bár Dieter Müller ellenük is talált egy gólt, az egyenlítés Hölzenbein fejesével csak a 90. percben sikerült. Alapszabály: németek ellen 2 góllal vezetni nem életbiztosítás — mi csak tudjuk… A hosszabbításban aztán nem történt semmi. Jöhettek a 11-esek, ahol új fogalom született. A csehek kezdték a párbajt, és az első 4 rúgójuk (Masny, Nehoda, Ondrus, Jurkemik) egyaránt betalált, míg a németeknél Bonhof, Flohe és Bongartz eredményes lövése után Uli Hoeness rontott.

Így Antonin Panenka úgy mehetett oda az ötödik rúgáshoz: ha belövi, ők nyerték az EB-t.

Panenka nekifutott, közben jól megnézte a bal sarkot.

Maier, a világ-és Európa-bajnok kapus elmozdult a jelzett irányba, mire a csehszlovák játékos pimasz egyszerűséggel alárúgott a labdának, ami a kapu közepébe, Maier hűlt helyére hullott. Megszületett a csehszlovák labdarúgás legnagyobb sikere és a „panenkázás” máig érvényes fogalma.