A 2012-es EB előtt három nagy esélyesről írtak. A legutóbbi VB első három helyezettjéről. Folytatódik-e a spanyol nyerőszéria, hatékony lesz-e még a tiki-takának becézett hispániai passzjáték? Beérett-e a németek évtizedes csapatépítése, miként működik majd és meddig jut a korábbinál jóval szellemesebb német úthenger? Képes-e a legutóbbi VB ezüstérmese, a mindig veszélyes holland csapat a végső győzelemre? Másokat az átalakuló nemzeti válogatottak sorsa foglalkoztatott. 2010-ben Dél-Afrikában az olasz, a francia és az angol futball hatalmas kudarcokat élt át, ami kikövetelte a változtatást. Hol tartanak a csapatépítésben? No meg a szokásos játék: ki lesz a meglepetés, Kelet-és Közép-Európa legjobbjai versenyképesek lesznek-e szűkebb pátriájukban? Az EB aztán minden kérdésre megadta a választ…
A rendezés
A lengyel-ukrán közös rendezést sokan és sokszor vitatták. Tagadhatatlanul a lengyelek bizonyultak jobb vendéglátónak, az ukrán árszínvonal és az infrastruktúra (utak, utaztatás, szállodák) állapota hagyott némi kívánnivalót maga után. Az indulás előtt Julia Tyimosenko volt ukrán miniszterelnök börtönbeli bántalmazása miatt kisebb politikai feszültség is keletkezett. Aztán a fontosabb meccseken csak megjelentek Nyugat-Európa politikusai. Egyik házigazda sem élte túl a csoportkört, az ukránok legalább a svédek elleni győzelemmel vigasztalódhattak, a lengyelek esélyei a csehek elleni ki-ki meccsen szálltak el.
Lengyelországban Varsó, Wroclaw, Gdansk és Poznan, Ukrajnában Kijev, Donyeck, Harkov és Lvov adott otthont a mérkőzéseknek. A stadionokra nem lehetett panasz, a varsói zárható tetejű létesítmény és a kijevi óriás aréna mellett több más pálya is bőven megfelelt a legmagasabb szintű elvárásoknak. A mérkőzéseket nagy érdeklődés kísérte, még háromnegyed házat sem nagyon láthattunk, 40-60-70 ezer néző-a stadionok méretétől függően-mindig kint volt. A városokban szurkolói zónákat alakítottak ki. Bár voltak atrocitások, kisebb incidensek, az oroszok kiesése után az EB nyugodt, viszonylag barátságos körülmények közt zajlott.
A döntő (Lengyelország-Ukrajna, 2012. június 8-július 1.)
Az A. csoportban Csehország súlyos, 1-4-es vereséggel kezdett a rohamozó oroszok ellen. Kevesen gondolták, hogy a két csapat fordított utat jár majd be: míg Milan Barosék pár perc alatt lerohanták a görögöket és ki-ki meccsen tudtak nyerni a lelkes, ám kissé görcsös lengyelek ellen, addig az orosz csapat játéka meccsről meccsre esett szét. A görögök ellen nyomasztó fölényből sem voltak képesek gólt lőni, így a 2004-es veterán Karagunisz találata a korábban a házigazda ellen 10 emberrel is egyenlíteni tudó helléneket juttatta tovább csoportmásodikként. Az oroszok távozása a lengyel rendőrséget is megnyugtathatta: ritkán kellett eddig ekkora készültséget fenntartaniuk szervezetten érkező futball-huligánok miatt, Varsó és Wroclaw egyes részei időnként csatatérré váltak.
A B. csoportban Németország fiatal válogatottja tudatos, begyakorlott játékával, valamint Mario Gomez kapu előtti szemfülességével mindhárom meccsét megnyerte, míg a holland VB-ezüstérmes mindhármat elbukta vetélytársai ellen. A holland futballtörténelem legnagyobb kudarcát összeállításbeli és taktikai hibák, valamint a csapategység hiánya egyaránt okozhatták. Van Marwijk szövetségi kapitány is elismerte: nem fejlődtek a VB óta… Másodikként a portugálok jutottak tovább, fokozatosan jöttek fel a németek elleni vereség után. A dánok elleni nyertes meccsüket 2-0-s vezetésről még majdnem elszórakozták, aztán az Oranje ellen a fokozatosan magára találó Real Madrid-sztár, Cristiano Ronaldo góljaival simán győztek.
Mario Gomez kapu előtti szemfülességével mindhárom meccsét megnyerte
A C. csoportban a világ-és Európa-bajnoki címvédő spanyolok az EB egyik legjobb meccsét vívták a megfiatalított, a korábbiaknál jóval támadóbb szellemű, gyors olasz csapattal. Az olaszok jelezték: kellően technikás védőkkel és lendületes támadásokkal meglephető az Armada. (A döntőben derült csak ki, hogy mégsem.)
A két csapat végső továbbjutása játéktudásuk alapján teljesen megérdemeltnek volt mondható. Hispánia fiai a visszatérő Fernando Torres góljaival súlyos vereséget mértek az írekre, majd némi szerencsével gólt találtak Horvátország ellen is. A csoport történései közül még sokáig emlékezetes marad Mario Balotelli vetődéses gólja az írek ellen, valamint a csodálatos ír szurkolótábor: a spanyolok ellen 0-4-nél felhangzó búcsúdaluk nézőktől a kommentátorokig hirtelen mindenkit elhallgatott.
A D. csoportban Angliát az ág is húzta: frissen kinevezett szövetségi kapitánnyal (Roy Hodgson) és az első 2 meccsre eltiltott legjobb góllövőjével (Wayne Rooney) kezdték a tornát. A franciák elleni keserves döntetlen után aztán összekapta magát a gárda: 1-2-ről 3-2-re fordítva verte a svédeket (Danny Welbeck oldalról sarkazott gólja káprázatos találat volt), majd a visszatérő Rooney köszönt be a lelkes ukránok kapujába egy fejessel. (Más kérdés, hogy az ukránok egyenlítő gólját-Terry a gólvonal mögül vágta ki a labdát- Kassai játékvezető és csapata elnézte és nem adta meg.) A francia, ukrán, svéd hármas körbeverte egymást, a túl sokat nem mutató gallok azzal mentek tovább, hogy ők nem kaptak ki Angliától. És emlékezni fogunk Zlatan Ibrahimovic hatalmas kapáslövésére, amellyel a már kiesett északi gárda legyőzte a másodikként továbbjutó franciákat, valamint a 36 éves, visszavonuló ukrán aranylabdás, Andrij Sevcsenko két góljára és örömére a svédek ellen…
Negyeddöntők, elődöntők, dőntő
Már a csoportmeccsek harmadik körétől érezhető volt egy kis színvonalcsökkenés, ez aztán az egyenes kieséses szakaszban tendenciózusan folytatódott, bár akadtak üdítő kivételek.
A portugál-cseh mérkőzésen 20 percig volt csak kiegyenlített a játék, aztán a lényegesen képzettebb és kombinatívabb luzitánok teljesen átvették az irányítást. A csehek gyors támadóit levették a pályáról, Rosicky távollétében nem volt, aki szervezzen. Petr Cech bravúros védéseivel szinte egymaga állt helyt a teljes portugál csapat ellen. A meccs hőse megint Cristiano Ronaldo lett: nagy kedvvel játszott. Jól célzott, kétszer is a kapufát találta el, aztán 10 perccel a vége előtt egy okosan helyezett fejessel mattolta Cech-et. Az 1-0 nem adta vissza a két csapat közti egyértelmű különbséget.
A görögök egy félidőt töltöttek a saját 16-osukon a német válogatott ellen, mégsem úszták meg: Philipp Lahm hatalmas jobblábas bombája után a második játékrészben már támadniuk kellett. Így sem jártak jól, némileg váratlan egyenlítésük után rövid úton három gólt kaptak, ezekből Khedira és Reus lövései védhetetlenek voltak. A veterán Klose fejesgólja viszont elkerülhető lett volna, Szifakisz kapus elképesztően nagyot hibázott a beadásnál. A sokkal dinamikusabb, tudatosabb és kíméletlenül pontos német csapat ellen a szépítő 11-es már csak a nagyarányú vereség elkerüléséhez volt elegendő. (4-2)
A színtelen, erőtlen, elképzelés nélküli gall gárda a 20. percben kapott gól után sem tudott felpörögni a ráérősen passzolgató világ-és Európa-bajnok ellen. A 91.percben lőtt 11-es gól csak picit nagyobb arányúvá tette a vereségüket. Régi igazság: sokféleképpen lehet játszani, de terv és akarat nélkül végképp nem. (Nagy valószínűséggel a csoportban a franciák mögött végző svéd és ukrán gárda mindegyike többet nyújtott volna, ha továbbjut… 2-0)
Különös módon a végső 0-0 ellenére az olasz-angol mérkőzés lett a legszínvonalasabb negyeddöntő. Mindkét csapat hajtott, több gólhelyzet is adódott hol az egyik, hol a másik kapunál. Érdekes volt a megszokottól eltérő felfogás: az olaszok képviselték a támadóbb szellemet, az angol csapat szervezett védekezésből indított kontrákkal játszott. A nyílt sisakos, sportszerű küzdelem második félidejében a mezőnyben felülkerekedtek az azzurrik, de döntést még a hosszabbítás sem hozott. A rendhagyó csata hagyományos módon ért véget. A 11-eseknél Young és Cole hibázott-az angolok 1990 óta hatodszor bukták el világversenyen a büntetőpárbajt…
A 0-0 ellenére az olasz-angol mérkőzés lett a legszínvonalasabb negyeddöntő
A donyecki elődöntőn Portugália hosszan állta a sarat a meglepően pontatlanul játszó spanyolok ellen. Ronaldóék nem hagyták passzolgatni a címvédőt, rengeteg futással, következetes letámadással, gyors akciókkal operáltak. A hosszabbításig bírták erővel, a második félidő legvégére felébredtek a spanyolok, a 90. perc után már támadtak is, ám gól egyik oldalon sem esett. (A semleges néző számára szikrázóan kemény és időnként igencsak unalmas taktikai csatának jót tett volna egy eredményes roham, ám ez nem jött össze.) Maradtak a büntetők és a szerencse Casillaséknak segített, míg Bruno Alves lövése a kapufáról vágódott ki, addig Fabregasé épp a lécről csorgott be.
A varsói elődöntő meglepetéssel zárult. A lendületesen kezdő, nagy esélyes német csapat már a 20. percben vesztésre állt Olaszország ellen, Mario Balotelli fejjel talált Neuer hálójába. Negyedórával később egy gyors, leshatárról induló kiugratás végén újra Balotelli következett, teljesen egyedül törhetett kapura, nem is cifrázta, 20 méterről bombázott a léc alá. A második játékrészben keményen próbálkozott a Nationalelf, ám az olaszok Andrea Pirlo irányításával kibírták a nyomást, csatáraik gyors, veszélyes kontrákat vezettek. A 92.percben Özil 11-esből még szépíteni tudott, ám a végeredmény már nem változott. A németek 1962 óta nyolcadszor játszottak VB-n vagy EB-n Itália ellen és negyedszer vesztettek, négy döntetlen mellett. Az azurrik 12 év után ismét EB-döntőbe kerültek.
A kijevi döntő történelmet írt és egyoldalú játékot hozott. A spanyolok az 1920-as antwerpeni olimpia óta nem győzték le tétmeccsen Olaszországot. A széria most megszakadt: a bizonytalan olasz védelem átjáróházzá vált, a tornán most először villogó címvédő gyors és pontos játékára nem volt ellenszerük. A 15. percben Silva fejjel, a félidő végén egy remek Xavi-passz után Jordi Alba lábbal talált Buffon hálójába. Az olaszok mindhárom cseréjüket kihasználták-vesztükre. Thiago Motta sérülése miatt az utolsó félórát emberhátrányban játszották. Az utolsó negyedórában a friss spanyol cserék, Torres és Mata adták meg a kegyelemdöféseket, jól kijátszott, tiszta helyzeteket értékesítettek, ügyes passzok végén tették fel az i-re a pontot.
Fernando Torres és a kegyelemdöfés
Spanyolország több sporttörténeti rekorddal zárta a tornát: először sikerült megvédeni az Európa-bajnoki címet. Szintén először fordult elő, hogy ugyanaz a válogatott 4 év alatt három nagy tornát (VB-t és 2 EB-t) tudjon nyerni. Vicente del Bosque lett az első olyan edző, aki VB-t, EB-t és Bajnokok Ligáját egyaránt nyert csapataival. (A világ persze feledékeny: bár a döntőben heten léptek pályára 2008 győztesei közül, szinte szó sem esett Luis Aragonésről, aki a spanyol csodacsapat első EB-győzelméig vezette a La Roja Furiát….)
Spanyolország-Olaszország 4–0 (2-0)
2012. július 1. Kijev, Olimpiai Stadion, 70 500 néző.
Vezette: Pedro Proenca (portugál)
Spanyolország: Casillas – Arbeloa, Sergio Ramos, Piqué, Jordi Alba – Xavi, Busquets, Xabi Alonso – David Silva (Pedro), Fabregas (F. Torres), Iniesta (Mata)
Szövetségi kapitány: Vicente del Bosque
Olaszország: Buffon – Abate, Barzagli, Bonucci, Chiellini (Balzaretti) – Marchisio, Pirlo, De Rossi – Montolivo (Motta) – Balotelli, Cassano (Di Natale)
Szövetségi kapitány: Cesare Prandelli
Gólszerző: David Silva (14.), Jordi Alba (42.), F. Torres (84.), Mata (88.)
A megvédett korona
Sorozatunk korábbi darabjai:
