A 2021-es tokiói olimpián Major Veronika a 35. helyen végzett a női sportpisztolyosok között, légpisztolyban pedig a 34. pozícióban zárt. “Civilben” a PTE ETK hallgatója.
Hogy élted meg az olimpiát? Milyen érzések voltak és vannak benned ezzel kapcsolatban?
Számomra az olimpia az álmaim beteljesülését jelenti. 2009-ben kezdtem a sportlövészettel foglalkozni egy olyan szakágban (futócéllövészet), ami sajnos már nem szerepel az olimpiai programban. Részben ezért is váltottam szakágat (pisztoly), hiszen tudtam, hogy olimpikon akarok lenni. Azonban ezzel még nem elégszem meg, szerencsére az én sportágam olyan, ami lehetőséget biztosít, hogy több olimpián is részt vehessek, hiszen akár 50 évesen is űzhető.
Milyen hivatásos sportolóként egyetemistának lenni? Hogy tudod a magánéletedet, a tanulást és a hivatásodat összeegyeztetni?
12 évesen ismerkedtem meg a sportággal, ekkor általános iskola 7. osztályába jártam. Így viszonylag könnyű volt beleszokni abba, hogy az iskolában és a sportban is tudnom kell teljesíteni. Hozzászoktam ahhoz, hogy akkor sem hagyhatok ki napot, ha előtte éjjel érkeztem haza egy utazásról. Sőt, még segítette/segíti is egyik a másikat:
sokkal könnyebben tanulok a sportnak köszönhetően.
Tennél-e valami másként a sportolói karrieredben?
Mindig arra törekszem, a sportban és a magánéletben is, hogy úgy éljem az életem, hogy soha ne kelljen semmit megbánnom. Azt gondolom, eddig is mindent megtettem, hogy a lehető legjobb legyek, így semmit nem változtatnék a karrieremen.
Hogyan telik egy átlagos napod? Mennyivel volt másabb egy olimpiára készülő nap?
Nyáron, közvetlenül az olimpia előtt nagyon feszített volt a tempó, hiszen a felkészülés hajrájában voltam. Az egyhetes edzőtábor-sorozatokat szintén minimum egyhetes versenyek szakították meg, mint például az Európa-bajnokság, vagy a világkupa. A szakmai edzések és versenyek között pedig fizikai edzésre és gyógytornára jártam felváltva. Az olimpia után viszont kijárt a megérdemelt pihenés. A folyamatos edzőtáborok miatt kevés időm jutott a páromra és a kiskutyámra, de ezt az időt a nyár utolsó hónapjában be tudtuk pótolni. A fizikai edzés és a gyógytorna természetesen azóta is folyamatos, hiszen a következő olimpiai ciklusra is el kell kezdeni a felkészülést, de a szakmai edzések kihagyásával elkerülhető a kiégés, szóval
most kezdek újra visszatérni, hamarosan pedig újra versenyezni is fogok.
Mit tanácsolnál magadnak 10 évvel ezelőttre?
10 évvel ezelőtt még nem ismertem a pisztolylövészetet, így valószínűleg azt tanácsolnám az akkori önmagamnak, hogy vágjon bele.
Mit tanácsolnál egy középiskolásnak, aki hivatásos sportoló akar lenni?
Ha egy mostani középiskolás megkérdezné, mi a siker kulcsa,
bármennyire is elcsépeltnek tűnik, azt tanácsolnám neki, hogy soha ne adja fel az álmait.
Hiszem, hogy a győzelmek és a kudarcok is okkal történnek, és ha kitartóak vagyunk és keményen dolgozunk, bármit elérhetünk.
