Pillanatfelvétel a huszonhat éves Pupp Rékáról: kezdetek, tervek, TTK-s tanulmányok.
“Bár Pakson nagy múlttal rendelkezik ez a sport, és nyilván én is hallottam Kovács Antal olimpikonról, de a judonak nem volt múltja a családunkban. Általános iskolába jártam, amikor kaptam egy szórólapot, ami a cselgáncsot népszerűsítette. Valami annyira megfogott benne, hogy
hazamentem, és bejelentettem, hogy judózni fogok. Nem örültek.
20 kiló körüli kislány voltam akkor, a szüleim pedig érveltek, hogy ez fiús sport. Én pedig mondtam, hogy rajta van a papíron, amit felolvastattam magamnak, hogy lányokat is várnak. Kis hisztivel kiharcoltam, hogy elvigyenek az első edzésre, és ott is ragadtam. Őszintén szólva előtte azt sem tudtam, hogy a judót fehér ruhában űzik” - meséli a kezdetekről Pupp Réka. “Az eleje játékos volt, aztán elkezdődtek a versenyek, és hamar jöttek is a sikerek: tízévesen már országos bajnok lettem, sok pozitív visszajelzést kaptam. Nyilván voltak holtpontok is, például edzőváltás, ami nehezebben ment.”
Ami a tanulmányok és a sport összeegyeztethetőségét illeti, a középiskola nem jelentett kihívást: “Paksra jártam, az iskolám támogatta a sportot, sokat segítettek. Próbáltam mindig előre dolgozni” - meséli Réka.
A Pécsi Tudományegyetemet a képzés minősége és a közelsége miatt választotta a továbbtanulás kapcsán.
“Mindenképpen sporttal kapcsolatos tanulmányokat szerettem volna végezni,
és mivel Pest eleve nem volt számomra szimpatikus, Pécs pedig Paksról könnyebben elérhető, a PTE-t választottam. Levelezőn tanulok, így tudok lejárni az óráimra.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyszerű összeegyeztetni a sportot az egyetemi tanulmányaimmal - ez látszik is, hiszen sokadéves vagyok. Számomra az első a sport, az egyetem fontos, de csak a második helyen van. Nem is az a célom, hogy minél előbb végezzek, hanem hogy befejezzem a szakom, hogy amire a sportpályafutásom végére érek, tudjam majd hasznosítani a megszerzett tudásomat. Az jó érzés, hogy haladok a tanulmányaimmal. Prisztóka Gyöngyvér tanárnő - annak ellenére, hogy már nincs vele órám - rengeteget segít nekem, sokszor konzultálunk. Akire még bármikor számíthatok, az dr. Atlasz Tamás.
Az egyetemen az első pár évben voltak nehézségeim, de megtanultam, hogy merni kell segítséget kérni. Ha mersz kérni vagy kérdezni a TTK-n, egyből kiderül, hogy mindenki készséges, és nagyon szívesen segít. Időbe került, mire erre rájöttem, és ki mertem mondani, de sikerült.”
A testnevelő edzői szakot választotta, ami testhezálló is számára: “Szeretem a gyerekeket, és ők is szeretnek engem, könnyen megtalálom velük a hangot. El tudom magam képzelni úgy, hogy gyerekekkel foglalkozzak, akár mint tanár, akár mint edző.”
Sikerei szépen sokasodnak, de célból nincs hiány. “A sportolók olyanok, hogy mindig feljebb szeretnének jutni - remélem, hogy az én pályafutásomra is igaz ez. Az olimpián ötödik lettem, a vb-n sem sikerült még dobogós helyet megcsípnem, és az EB-ről is szívesen vinnék haza más színű érmet is, mint bronzot. Ez mind-mind plusz motiváció.
Pupp Réka a Magyar Grand Slam-en, 2022 nyarán
“Volt egy Európa-bajnokságom az idén, ott fejben mentek el a dolgok, bevállalom, hogy az rajtam múlt. A taskenti versenyen beteg voltam, - nem szeretném erre fogni, de sokat kivett belőlem, az első két perc után elfogytam, elfáradtam. Csodálkozom, hogy a 2-4 perc helyett 12 percet ki tudtam húzni, mert ez jó állóképességet követel. Ez is egyfajta maximalizmus, hogy ennek ellenére ki tudtam húzni a további tíz percet. Azt hiszem, csak a lelkem vitt előre.”
Réka az utazásokhoz már hozzászokott: “A versenyre, és nem az útra koncentrál ilyenkor az ember. Ha nagyon messze megyünk akkor persze nem árt készülni: például amikor Japánba készültünk, kész terv volt arra, hogyan fogunk átállni, hogy az időeltolódás ne okozzon gondot. Ha olyan versenyre megyünk, amihez éjszaka kell repülni, mindig már itthon igyekszem az ottani időhöz alkalmazkodni, hogy minél hamarabban át tudjak állni, és ne boruljon fel a bioritmusom.
Nem vagyok megszállott, nem figyelek mindig mindenkit, de persze a súlycsoportomban jól ismerjük egymást a vetélytársaimmal. Nagyjából lehet tudni, hogy ki mit csinál. Rajtam kívül az edzőm is kielemzi ezt, és megosztja velem, kitől mire számíthatok. Ezt alapszinten raktározom el, de
magamra figyelek, arra, hogy én mit szeretnék a szőnyegen csinálni. Teszem a saját dolgomat, az ellenfelem pedig reagál, ahogy reagál.
Hosszú évek alatt jöttem rá arra, hogy ez az én utam.”
És hogy ajánlaná-e másnak ezt a sportot? “Ha valaki idősebb korában szeretné kipróbálni a cselgáncsot, akkor azt mondanám, hogy egy judo edzés után mindenképpen megismerni a teste minden egyes porcikáját! (nevet). Ha fiatalabb korban kezdi, azt mondanám, hogy azért ajánlom, mert szerintem, mivel a judo Japánból ered, az alapjai olyan hozzáállást tud adni, ami a civil életben is sokat tud adni. Úgy gondolom, hogy emiatt van az, hogy
amit eltökéltem, azt véghez is viszem.”
Hajrá!