„Tavaly volt az első futónagyköveti fellépésem, az előtte lévő évben résztvevőként, más irányítása alatt futottam. Nagyon szeretek sportolni, sok mindent kipróbáltam már az aerobiktól az asztaliteniszen, a teniszen, a cross-trainingen át a különféle labdajátékokig és a túrázásig – azt hiszem a legjobban a „futós-ugrálós” sportágakat szeretem. Futni hobbi szinten, kikapcsolódásként szoktam.
Az első Emlékfutás után gondoltam, kipróbálom magam futónagykövetként: szerettem volna csapatot gyűjteni.
Tetszett maga az esemény ötlete is, és már az első futónagyköveti megbeszélésen fellelkesültem, hogy minél több embert bevonjak. Ráadásul az a célunk, hogy eljutassuk az emberekhez a jubileumi év hírét, illetve hogy a határon túli gyerekek beiskolázására pénzt gyűjtsünk. Emellé azt hiszem bármelyikünk büszkén kiállhat.
Utólag is úgy látom, hogy nagyon sok pozitív energiát merítettem a futásszervezésből: jó volt meghívni az ismerőseimet, és általában is szeretek kapcsolatot tartani az emberekkel. A tanáraimat is meghívtam, sőt, köztük olyanokat is, akik még az első évben tanítottak - az első féléves növény szervezettant tanító tanárnőm például nagyon örült a meghívásnak. Sőt, még a dékánunkat is meghívtam, és el is jött! Hirdettem az eseményt, amerre jártam,a volt gimnáziumomba szintén ellátogattam ez ügyben. Ráadásul bevontuk a várost, a várolakókat is a futásba. Ugyan sok időt kellett a szervezésre fordítani,e-maileket írni, és az adminisztrációt menedzselni, hogy minden elkészüljön időben, de mindenképpen megérte!
Sok kedves visszajelzést kaptam, jó érzésekkel emlékszem vissza a szervezésre. Csapatomba több mint 150 embert regisztráltam, és közülük a rossz idő ellenére is legalább 120-an el is jöttek! Az egész szervezés nagyon pozitív élmény volt, mindenkinek ajánlom!
Ha praktikus tanácsokat kéne adnom a futónagykövetséghez, azt javasolnám, hogy mindenképpen tartsátok a kapcsolatot a csapattagokkal valamilyen felületen, akár e-mailben, és mindenkit biztassatok, hogy hívja meg ő is a barátait, ismerőseit. Sokszor azok, akikről nem is gondolnád, hogy egyáltalán eljönnének, bizonyulnak végül a leglelkesebbeknek.
Bízom benne, hogy nemcsak a jubileum évében lesz Emlékfutás – szerintem ez inkább csak egy jó apropó volt arra, hogy elindítsuk ezt a szokást. Jó lenne minden évben újra megszervezni és együtt futni, megmozgatni az embereket. Szerintem ez egy jó kezdeményezés.
Most állok csak neki az idei szervezésnek, saját magamnak 300 meghívottat tűztem ki célul, s reménykedem, hogy megint 100 fölött lesz a csapatom létszáma.
De legyél futónagykövet Te is!”
