Morvay-Sey Kata igazi harcos: a judo és a karate a kedvence, de igen meghatározó személy a sport szakos hallgatók életében is. Kérdeztük a nyár végén Portugáliában rendezett coimbrai bajnokságról, sportkarrierjéről és a közelgő MEFOB-ról is.
Gyermekkorodban miért pont a judot és a karatét választottad?
Ezt sokszor meg szokták kérdezni tőlem. (nevet) Anno tornászként kezdtem, csak ötéves voltam, mikor Bruce Lee filmek és a Linda sorozat adásba került.
Akkor indult Pécsett a Nevelési Központban egy karate csoport. A szüleim levittek a terembe, mert annyira szerettem volna kipróbálni magam. A tornász múltam miatt - ami hasonlóan zárt készségeket is fejlesztő mozgásforma, mint a karate- , azt mondta az oktató, van tehetségem, fizikumom ehhez a küzdősporthoz. A judo ehhez kapcsolódik: vannak ugyanis a karatéban is olyan technikák (lábsöprések), melyből szükséges a biztonságos talajra érkezés. Az edző azt mondta, hogy ehhez meg kell tanulnom esni - így kerültem közelebb nyolcévesen a judohoz. A Nevkóban a karate edzés előtt volt a judo, így elkezdtem oda is járni és megtanulni a biztos talajra érkezést. Ugyan úgy, mint a karate esetében, itt is azt mondta az edző, hogy tehetséges vagyok, és mivel a judo akkor már olimpiai sportág volt, ezért végül ezt is elkezdtem űzni versenyszerűen. Megnyertem az első és második magyar bajnokságot is és válogatott lettem. Így egyszerre ültem meg két lovat, mivel a karate nagyon a szívemhez nőtt, a judoban pedig megtapasztaltuk, hogy sokkal stabilabb versenyrendszerrel működik, mindkét sportág művelője lettem.
Az egész gyermekkorodat áthatotta a sport. Mi volt a következő lépés? És hol tartasz most?
Az egyetemen (PTE) nappali tagozaton végeztem a testnevelés és a német szakot is, egymás mellett párhuzamos képzésben. Emellett válogatott voltam és már elkezdtem edzéseket is tartani. Jelenleg a PTE Egészségtudományi Karán vagyok főállású adjunktus, a fő profilom, a küzdősportok oktatása, e mellett egyéb kurzusokat is viszek, például a testnevelés- és sportelméletet, nagyon kedves mentortanárommal, Rétsági Erzsébettel. Az Okj-s képzések kidolgozásában is részt veszek és a közeljövőben induló sportedző képzés létrehozásának is felelőse vagyok, hiszen a Testnevelési Egyetemen anno karate szakedzőként is végeztem, igyekszem tehát ezt a tudásomat is kamatoztatni. Ezen kívül az én feladatom a PTE-n a küzdősportokhoz tartozó MEFOB-ok koordinálása, amit a Sportirodával együtt végzünk.
Kutatásomban pedig a Magyar Karate válogatottat vizsgáltam az agresszió szemszögéből.
Ami a magánéletemet illeti: édesanya vagyok, van két kisfiam.
Mindemellett van egy egyesületem (EGYSZE Hosi Karate Klub), ahol utánpótláskorú gyerekekkel foglalkozunk rekreációs szinten édesapámmal Sey Gáborral együtt. Önfenntartó egyesület vagyunk, ezért is nehezebb versenyeztetni innen, Pécsről a gyerekeket. Azt gondolom, nem kell mindenkinek versenyzőnek lennie, ugyanolyan értékeket tud adni a sport azoknak is, akik nem indulnak versenyeken. Nagyon sokat profitáltam a sportból, úgy gondolom a család mellett a sport volt az, ami a személyiségemet ilyenné alakította. Persze látom a dolog árnyoldalát is, sok minden kimaradt az életemből. Még a saját érettségi bankettemen sem voltam jelen, mert éppen Ausztriában voltam versenyen, így édesanyám vette át a bizonyítványomat és telefonon olvasta fel a jegyeimet. Kimaradtak az osztálykirándulások is. Így utólag viszont látom, hogy amit a sportban megtanultam, mind hozzájárult ahhoz, ami most vagyok, ameddig eljutottam.
Mit gondolsz, mire van szüksége az egyetemre érkező fiatal sportolóknak?
Pedagógusként végeztem, tanárként is dolgoztam, voltam osztályfőnök középiskolában és e szakma mentalitását, eszköztárát hoztam magammal. Próbálom a küzdősportokkal foglalkozókat menedzselni, ugyanis azt látom, hogy ezek a hallgatók idejönnek az egyetemre és kicsit elvesznek ebben a rengetegben. Hiába múltak el 18 évesek, ők még nagy gyerekek és nincs, aki a kezüket fogja. Ezek a hallgatók tudják, hogy hozzám bármikor lehet fordulni, ha úgy tetszik, én vagyok a pótanyukájuk. A judosokat mindig megpróbálom mentorálni, a tanulmányaikat segíteni, ha edzőtáborban vannak, egyeztetek a tanáraikkal, ezenkívül a pályázatokhoz kapcsolódó tanulmányi, adminisztratív ügyeiket is segítem elvégezni.
Úgy tudom, most nyáron egy portugál megmérettetésre is sikerült eljutnotok.
2017 februárjában kaptuk a PTE Sportirodától azt a lehetőséget, hogy júliusban megrendezett coimbrai Európai Egyetemek Bajnokságán judo sportágban indulhatunk, arra való tekintettel, hogy a MEFOB-okon mindig 2. vagy 3. helyen végez a PTE csapata. Elkezdődtek a kapcsolatfelvételek, a nevezés. Az egyetemi EB-t július 24-27 között rendezték meg. Mi először indultunk ezen a versenyen, öt hallgatóval, közülük négy fiú a TTK-n, egy pedig a MIK-en tanul. Annyit kell tudni, hogy minden csapat a saját egyetemét képviseli, tehát mi Pécsi Tudományegyetem néven futottunk. Rajtunk kívül még két magyar versenyző volt kint, a Testnevelési Egyetem és a Károli Gáspár Egyetem színeiben.
A judo, karate és taekwondo versenyek egy komplexumban játszódtak, így át tudtunk egymás meccsére menni. Mind az öt versenyzőnk (Boros Bence, Kárpáti Gábor, Windischmann Bence, Bognár Péter és Gard Richárd) nagyon szépen helyt állt, mindannyian fogyasztottak, pedig elég hosszú út után kellett hozniuk a súlyukat. Boros Bence 66 kg-ban második helyezést ért el, egy montenegrói fiú ellen. Kicsit rossz szájízzel zárult számunkra ez a mérkőzés, ugyanis volt egy-két vitatott pont, ami kapcsán sorra nem Bencének, hanem az ellenfelének kedveztek, így Bence így lett második végül. Megjegyzem: a mellettünk ülő svájci illetve német csapat is kifütyülte ezt a fajta bíráskodást.
Egy edzőt vittünk még magunkkal, ő Romváry Attila, aki a MEFOB csapat edzéseit is vezeti. Ő ült bent a hallgatók meccsein, míg mi kívülről vezettük a tabellákat, néztük az ellenfeleket, az adminisztratív ügyeket is mi intéztük. Ezenkívül még volt három 9. helyezésünk - ami abból a szempontból, hogy először indultunk, teljesen új terepen, és erős mezőnnyel találkoztunk, kifejezetten jó eredmény. Ha ennek folytatása lesz, szerintem még szebb helyezéseket hozunk.
Milyennek látod idén PTE MEFOB csapatát?
Tavaly rekord méretű, 38 fős csapattal indultunk, és nagyon nagy megtiszteltetés volt, hogy Pupp Réka Cirjenics Miki (utóbbi a PTE tehetségkövete- a szerk.) cselgáncsozók is csatlakoztak a PTE csapatához, miközben kemény VB felkészülésben vettek részt. Lehet indulni profi és amatőr kategóriában is, előbbiben olyanok indulhatnak, akik a versenyt megelőző öt évben csapatbajnokságon illetve országos bajnokságon nem értek el eredményt, az amatőrben pedig bárki más. Azért szoktunk a Testnevelési Egyetem mögött végezni, mert náluk az összes sportszakosnak (sportmenedzser, testnevelő tanár stb.) kötelező elindulni legalább az amatőr versenyen, hiszen azokat Budapesten rendezik, így nekik helyben van. Emiatt szoktak is sérülések lenni. Mi olyan hallgatókat viszünk, akik már elvégeztek legalább egy félév küzdősport kurzust, megtanultak már egy-egy alapdobást, tudnak biztonságosan talajra érkezni. Azt gondolom, ha egy ilyen csapatot sikerül idén is vinnünk, akkor legrosszabb esetben is egy második, harmadik helyet el tudunk érni. Egyébként nagyon sok judos-s választja a PTE-t egyeteméül. Azt biztos, hogy én ki fogom ordítani a torkomat, ha ezen múlik, én beszurkolom a csapatot. (nevet) Ezek a versenyek nagyon jó hangulatúak, általában rekordszámú résztvevővel indulunk Pécsről, együtt megyünk busszal reggel, együtt utazunk, együtt szurkolunk.
További infó a judo MEFOB-ról:
