Ha valamire tökéletesen passzol a mondás, hogy „több mint foci”, akkor az az El Clasico. A futballtörténelem egyik legnagyobb rivalizálását, a Barcelona és a Real Madrid összecsapását világszerte mindig több millióan követik figyelemmel, így lesz ez április 2-án is.
A párharcnak mély történelmi gyökerei vannak, és aligha van olyan futballszerető, akinek a szíve ne húzna egyik vagy másik csapat felé. Az eszelős rivalizálás a múlt század 30-as éveiben erősödött fel, Franco tábornok hatalomra kerülése pedig végérvényesen megpecsételte a két klub szembenállását. Az FC Barcelona, azóta is a katalán büszkeség szimbóluma, nemzeti kincs, amely a diktatúra négy évtizedében is szembeszállt a hatalommal, a madridi centralizációval. Az így kiforrott katalán nemzeti öntudat és identitás nagyon erős, öröklődik nemzedékről nemzedékre, az idők végezetéig.
Az El Clasico olyan presztízscsata, amit meg kell nyerni,
ahol mellékes a bajnoki táblázaton elfoglalt helyezés, a Bajnokok Ligájának végső kimenetele – pénzügyi szempontból persze nem, de emiatt fájjon a menedzsment feje!
Ezt az összecsapást nehéz távol tartani a napi közügyektől, a Barcelona FC köztudottan a világ legátpolitizáltabb klubja. De nem kell messze menni a Real Madrid háza táján sem: Florentino Perez klubelnök személyében olyan autoriter vezető áll a klub élén, amely a királyiak szurkolóit is megosztja. Senki és semmi sem szent és sérthetetlen:
a klublegendák feje éppoly könnyen hullhat a porba
– lásd legutóbb Iker Casillas esetét! – mint a klubhoz sohasem kötődő egyszeri edzőké.
Most ismét egy (klub)legendán a sor: Zinedine Zidane a Real-lal mindent megnyert, amit lehetett. Most ő ül az ingatag padon és nem áll túl jól a szénája: a bajnokságban jelenleg a harmadik a királyi gárda – ráadásul a feleakkora költségvetésből gazdálkodó városi rivális, az Atletico áll előttük – és esélyük fordulóról-fordulóra egyre kevesebb, hogy befogják az előttük tizenkét ponttal többet begyűjtő éllovas Barcelonát.
A BL-ben mutatott formája alapján sem a Real az elsőszámú esélyese a legrangosabb európai tornának, tehát az El Clásico létkérdés a hajdani szupersztár Zizou-nak, meglehet ez túlélésének záloga is. Bár ki tudja: a Realnál a túléléshez sokszor nem elég "csak" egy-egy derbit megnyerni vagy bajnoknak lenni...
A két klub közötti átjárás megbocsáthatatlan vétek és árulás. Aki játékosként tévútra lép, azaz átigazol egyik klubból a másikba az könnyen úgy járhat mint a portugál aranylabdás Luis Figo, aki a blancók mezében tért vissza a Nou Camp szentélyébe és akit - többek között - disznófejjel is megpróbáltak eltalálni a hazai szurkolók. Egyébként jónéhány játékos van, akik hasonló utat jártak be mint a portugál, elég jelenleg a Barca kispadján ülő Luis Enrique-re gondolni: ő is Barcelonából tette át a székelyét a Santiago Bernabeu-ba. Vélhetően ő sem lesz népszerű a madridiak körében.
Manapság Katalónia véresen komolyan gondolja a Spanyolországtól való elszakadást. A katalán parlament múlt év végén elfogadta a függetlenségi pártok határozati javaslatát, amelyben kinyilvánítják, hogy megkezdik az önálló állam létrehozásához vezető folyamatot. A javaslatot többen támogatták mint ellenezték. Nagy érvágás lenne ez Spanyolországnak: Katalónia fejlett és erős régió, teljesítménye Spanyolország GDP-jének 20 százalékát teszi ki.
A katalán népszavazás az elszakadni kívánó tartományok számára is veszélyes precedenst teremthet: a háttérben ott figyel a hasonló ambíciókat tápláló Baszkföld és Galícia is. A spanyol kormány persze azonnal jelezte, hogy a határozatot alkotmányellenesnek tarja, ezért elfogadása esetén azt az alkotmánybíróságon megtámadja. Nem lesz egyszerű menet: Katalónia kiválása ugyanis Spanyolország végét jelentheti. Ez pedig az El Clásico végét is jelentené. Lehet, hogy már visszafelé kéne számolni?
De nem kell mindent átpolitizálni, lehet ezt egyszerűen is: Messi vagy Ronaldo? Barcelona vagy Madrid? Kubala vagy Puskás? Apropó: minket, magyarokat büszkeséggel tölthet el, hogy a két klubnak számtalan magyar vonatkozása van. Ez azért jólesik az NB1-es (Pécsett megye 1-es…) magyar ugaron.
S ha már Pécs: az El Clásico szolgáltatta az apropóját annak a sportszakmai vitának, amelyet a Közgazdaságtudományi Karon tartottak március 21-én délután. A „vita” szépséghibája volt, hogy a barcás vitapartner Bartha Tibor a "Barcanoticias", a "Catalunya - Katalónia" és az "Independéncia" blogok főszerkesztője nem érkezett meg, így a reálos "Kompany lő, gól" bloggere, dr. Koppányi Gergely jobb híján érdemi vita nélkül távozhatott.
Értelmes beszélgetésnek azonban nem volt híján a találkozó, és ebben Koppányinak remek partnere volt Kajos Attila, a PTE sportmarketinggel foglalkozó szakembere, valamint az esemény főszervezője, Ruppert Péter Olivér. Terítékre került minden: utánpótlás-nevelés, átigazolás-politika, üzleti modellek, marketing stratégiák, FIFA-büntetések és persze a várható taktikai hadrend.
Nehéz függetlennek maradni az El Clásico kérdéskörét érintően, és nincs kétségem afelől, hogy ez most nekem sem sikerült. Sebaj.
A lényeg: április 2. Barcelona-Real Madrid, 20:15. A derbit élőben közvetíti a Sport1 Televízió.
