Pécsi, kaposvári és szegedi egyetemistákból álló magyar válogatott hat bronzéremmel zárta a moszkvai Sárkányhajó Európa-bajnokságot. A kiváló eredménnyel, valószínűleg minden elvárást túlteljesített a csapat, hiszen pár héttel ezelőtt a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) által rendezett orfűi válogató versenyen dőlt el csak, hogy kik alkotják majd az utazókeretet, ennek megfelelően kevés idő maradt a közös felkészülésre.
Foltán László, az MKKSZ szabadidősport-szakágvezetője a szövetség hivatalos közleményében méltatta a csapat teljesítményét: „Nagyon büszkék vagyunk a fiatalokra, hiszen abszolút felnőttek a feladathoz. Fontosnak tartjuk az egyetemi sportéletben a sárkányhajózás és a kajak-kenu megjelenését, remélem, hogy jövőre még több egyetem csatlakozik hozzánk.”
Varga Tamást és Gard Richárdot a magyar válogatott két pécsi „motorját” kérdeztük a csapategységről, benyomásaikról, valamint a jövőről:
Az idei moszkvai ECA Európa Bajnokságra való felkészülés egy kicsit kapkodósra sikerült, mivel alig több, mint 1 hónappal a rendezvény előtt tudtuk meg, hogy kvalifikáltuk magunkat a rendezvényre. A felkészülést nyilván ennek fényében kezdtük meg, hiszen 6 hét nagyon kevés ahhoz, hogy vadidegen sportolókat hatékony csapattá szoktassunk össze. Nyilván ennek köszönhetően voltak aggályaink és nem is vártunk a rendezvénytől különösebb átütő sikereket.
A Pécsi Tudományegyetem támogatásával sikerült egy közös edzőtábort lebonyolítani, ahol először találkozott versenyen kívül a korosztályos magyar válogatott és azt kell mondjam, meglepően jól tudtunk együttműködni. Egyértelműen látszott, hogy sportolók ültek egy hajóba, a technikai dolgokon nem, vagy csak nagyon keveset kellett csiszolni. Éppen ezért az edzőtábor elsődleges feladata a technikai felkészítés helyett a közösségkovácsolás lett. Erre mindösszesen három napunk volt, azonban itt is - mint az már annyiszor - kiütközött, hogy az eltérő egyetemi háttér ellenére mennyire hasonló emberek kerültek egy csapatba. Hamar megkezdődött a pécsieknél már szokásos poénkodás, majd röviddel a jég megtörése után elkezdődött egymás ugratása is. Pécsi a szegedit, kaposvári a pécsit, szegedi a kaposvárit.
Ekkor már titkon sejtettük, hogy valószínűleg nem az esélytelenek nyugalmával kell Moszkvába utazni.
A megérkezéskor már csapatnak számítottunk, a közösségi programjainkat is igyekeztünk közösen szervezni - már amennyire közösségi programra egyáltalán lehetőségünk volt. Az első napokban már láttuk, hogy több versenyszámban is esélyünk lehet a dobogóra, de akkor még nem gondoltuk, hogy 9 versenyszámból összesen 6-szor állhatunk majd a dobogóra. A két legfontosabb momentum az Európa bajnokságon a kishajós férfi 200m és a kishajós mix 500m volt, ahol a férfi legénységgel az örmény válogatottat legyőzve kerültünk a dobogó legalsó fokára, mixben pedig a németektől kevéssel lemaradva éppen lecsúsztunk a bronzról. Utóbbiban ugyan nem sikerült érmet szerezni, viszont ezekben az esetekben biztosan éreztük, hogy
a csapatban levő összes potenciált képesek voltunk kihasználni.
A pécsi különítmény nevében annyit tudok mondani, hogy nagyon tanulságos versenyen vagyunk túl, sok technikai dolgot sikerült ellesnünk, amiket mindenképp be kívánunk építeni az edzéseinkbe. A szegedi és kaposvári egyetemek csapataira az eljövendő versenyeken méltó ellenfélként, versenyen kívül pedig bajtársakként fogunk gondolni, hiszen az ugratások és kisebb-nagyobb versengések ellenére komoly harcokat vívtunk meg együttes erővel, Magyarokként.
A magyar válogatott PTE-s hallgatói: Gard Richárd, Baranyai Hédi, Horváth Petra, Bodó Szilvia, Sipos Zsófia, Gáspár Balázs, Gáspár Attila, Szigetközi Erik, Szabó Gergő és Varga Tamás.
