PTE Tájoló túrasorozat – „Jakab-hegyre fel!”

Mi így éltük meg – élményeink a túráról!

Ragyogó időben, remek társasággal, kiváló hangulatban zajlott le a PTE Tájoló túrasorozat első kirándulása. A résztvevők 8 és 66 év között szinte minden korosztályt képviseltek. Az út során 28.000 lépést tettek meg a túrázók a 16 kilométeren, 430 m szintemelkedéssel. Az őszi erdő minden szépségét megtapasztaltuk, volt, aki lehullott termésekkel is gazdagodott, a jó levegőt, az illatokat, a gyönyörű tájat és kilátást mindenki nagyon élvezte.

A túra 9:30 órakor vette kezdetét. Az Éger-völgyi találkozó után első állomásunk a Mohosi kis-kút volt, aminek csobogását a többi forrással együtt sajnos nem tapasztalhattuk meg, így aki ezen az útvonalon halad a jövőben, készüljön megfelelő mennyiségű folyadékkal, mivel az élővízi pótlásra nincsen lehetőség. Ez után nem sokkal már el is értünk Éger-tetőre, ahol a játszóteret ezúttal kihagytuk, de a napsütésben a réten volt lehetőség a D-vitamin pótlására. Az utat rengeteg őzláb gomba szegélyezte, de málnát, csipkebogyót is láthattunk a bokrokon. Csodálatos volt a fák ágain átsütő napsugarak látványa és a lábunk alatt zizegő falevelek muzsikája. A fenyvesek között még kellemesebb volt az idő és remek kilátás nyílott a Pellérdi tavakra és Cserkút házaira. A több mint 15 méter magas fenyőfák között járva egyszer csak egy őzgida ugrott el tőlünk 10 méterre a bozótosban. Pontban délre értünk el a Babás szerkövekhez, ahol már igazán jól esett néhány falat. Az idő annyira tiszta volt, hogy Kővágószőlős, Kővágótöttös, Golgota, Boda, Bicsérd és Királyegyháza mellett nem csak a villányi, de a horvát hegyek vonulatát is tisztán látni lehetett. Szuhán-Glass Beáta túravezetőtől és Hári József Sportiroda vezetőtől több érdekességet is megtudhattunk. A szerkövek név a pogány ősmagyaroktól származik, akik oltárkőként használták őket, bábuformájukról pedig egy monda kering, amikor két nászmenet válhatott kővé. A jól látható kővágószőlősi templom a XIII. században épült, tornyát pedig a XIV. században építették hozzá, de jól ismert a benne található Szent György freskó is. A település a kőfejtésről és a szőlőtermesztésről kaphatta nevét, de igazán az 1953-96. folyó uránbányászat lendítette fel. A Babás szerkövektől rövid út vezetett a Milleniumi keresztig, amit 1900-ban állítottak e neves év megünneplésére. Miután visszakanyarodtunk a szerkövekhez, a túra legkeményebb és legizgalmasabb része következett a Sasfészek felé. Egy hosszabb kaptató után egy kis sziklamászást is beiktattunk ugyanis a programba, amikor négykézláb tudtunk csak tovább haladni. A Jakab-hegyre felérve (592 m) a csapat egy része az Országos Kékkör útvonalának tábláját tanulmányozta behatóbban, a többiek kitérőt tettek a Zsongor-kő sziklakilátójához, ahol a szél lobogtatta meg a hajunkat a gyönyörű panoráma felett. Innen hamar odaértünk az első magyar alapítású pálos rend kolostorának romjaihoz. Bertalan pécsi püspök építtette ezt 1225-ben, a Jakabhegyen élő remeték számára. Itt egy váratlan kedves vendég csatlakozott a programhoz: Béla, a régész úriember, aki hátizsákjából egy szatyornyi frissen talált ókori leletet vett elő, és tartott egy spontán, rögtönzött előadást. Egy kis frissítő után újra útra keltünk és egy szálbükkösön át már meg sem álltunk végállomásunkig, Éger-völgyig, ahová 15:30 órakor érkeztünk meg, kellemes fáradtsággal.

Képeinkkel igyekeztünk megörökíteni a 6 órás túra legszebb helyszíneit, hogy másoknak is kedvet csináljunk ennek az útvonalnak a bejárásához, hogy bebizonyítsuk, hogy egy karnyújtásnyira tőlünk is csodálatos látnivalók vannak, ahol testi, lelki és mentális egészségünkért is gyalogolhatunk, akár egyénileg, akár társakkal. Higgyék el, megéri!