Bejelentkezés


Élsport és jog? Megy egyszerre is!

Sok egyetemista mond le a rendszeres sportról, az idő hiánya és a tanulmányai miatt. Popgyákunik Balázs nem így tett, megmutatja, hogy egyensúlyban lehet tartani a kettőt. Lássuk, hogy csinálja!

 

Hogyan kezdődött a sportolói karriered?

Mint általában mindenkinek kiskorában, így nekem is megfordult a fejemben, hogy egyszer nagy focista leszek. Így hát 6 éves koromban kezdtem el iskolai kereteken belül focizni, majd később egyesületi szinten folytattam a Szombathelyi Haladás utánpótlás csapatában, a Lurkó UFC-ben, majd 10 éves koromban jött egy nagy váltás a fociról a kosárlabdára.

Miért váltottál? Mi volt az, ami a kosárlabdában megvolt, de a labdarúgásban nem?

Alapvetően nem volt problémám a focival. Nagyon egyszerű oka volt a váltásnak mégpedig az, hogy megnőttem, és az akkori utánpótlás edzők átcsábítottak a kosárlabdához.

A családodhoz melyik sport áll közelebb? Van esetleg valaki, aki kosarazott vagy focizott?

A mi családunk eléggé sportcentrikus, apukám kézilabdázott fiatalabb korában, anyukám röplabdázott és a nővérem is kosárlabdázott egy rövid ideig. Mindkét sportágat szeretjük talán a kosárlabda áll kicsit közelebb hozzánk, de ugyanúgy kimegyünk egy focimeccsre is. Sőt nagyon sok világversenyen is jártunk már közösen az évek során. Az idei év a foci szempontjából szerencsés volt, hiszen ott lehettünk két magyar EB mérkőzésen is, ahol a hangulatra nem lehetett panasz, főleg a portugálok elleni meccsen.

Milyen eredményeket tudhatsz magadénak a sportban?

Utánpótlás klub szinten számtalan érmet nyertem a Szombathely csapatával, gyakorlatilag minden korosztályban sikerült érmet szereznem az országos bajnokságokon. Talán a legbüszkébb az U18-as és az U20-as bajnoki címekre vagyok az utóbbit sikerült is megdupláznom, hiszen a tavalyi szezonban a PVSK-val is elhoztuk az aranyat a döntőben, pont a Szombathelyt sikerült legyőznünk. Mindemellett iskolai szinten a Szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziummal ötszörös diákolimpiai bajnok és kétszeres ezüstérmes vagyok, valamint van egy világbajnoki 6. helyezésem a középiskolai világbajnokságról,

ami azóta is a valaha volt legjobb magyar eredmény.

Nem nehezítette meg a sok edzés és utazás a gimnáziumi tanulmányaidat?

Ezek az eredmények nagyon sok lemondással jártak. Eleinte voltak nehézségeim, hogy hogyan kellene a kettőt összeegyeztetni, de egy idő után megtaláltam a helyes időbeosztásomat, hogy mindenre jusson kellő idő. Mindezek mellett az iskola is támogatta, segítette a sportolókat, ami nagyban megkönnyítette a dolgomat.

Jó döntés volt, mikor érettségi után Pécsre igazoltál és otthagytad azokat a csapattársakat, akikkel szinte felnőttél?

Eleinte nagyon fura volt, hiszen előtte 8 évig gyakorlatilag ugyanazokkal a srácokkal játszottam, utaztam, akik közben a barátaim is lettek. Szóval nem volt könnyű meghozni ezt a döntést, de tudtam, hogy ez a váltás a későbbi céljaim elérését fogja szolgálni és ez idáig nem is bántam meg.

Van esetleg olyan a csapatban, akit régebb óta ismersz, akár a válogatott kapcsán? Nehéz volt beilleszkedni?

Több olyan játékos volt, akit már korábbról is ismertem személyesen elsősorban a válogatottból és ez megkönnyítette a beilleszkedést is. Itt, Pécsett már évről évre jó közösség alakul ki és a beilleszkedés is könnyen ment, mert a srácok nagyon segítőkészek voltak mindenben. Az elején nagyon sokat segítettek azzal, hogy megmutatták a várost, hiszen eddig sokat nem láttam belőle. Egyből beleszerettem. Számíthattam rájuk a közlekedés terén is. Ezáltal később, mikor szeptemberben több barátom, osztálytársam is ide költözött én is segítségükre lehettem ilyen téren, mivel én jóval hamarabb költöztem ide a kosár miatt. Azonban a legnagyobb segítségnek azt gondolom, hogy már az elejétől bevettek a játékba, segítettek megszokni a csapat stílusát, így hamar teljes tagjának érezhettem magam.

Az egyetem szabadabb időbeosztást tesz lehetővé, mint a középiskola, de gondolom így sem egyszerű összeegyeztetni a profi sportot és az egyetemi tanulmányokat. Esetleg nyújt valamilyen segítséget a csapat vagy az iskola?

Természetesen, mint a csapat, mint az iskola részéről kapok segítséget, hogy össze tudjam egyeztetni a kettőt.  Az egyetem egyéni tanrenddel támogatja nem csak az én, hanem úgy általában a sportolók tanulmányait. A csapat pedig nagyon rugalmasan kezeli az órákra való bejárást és a vizsgákat is, próbálják teljesen megkönnyíteni a dolgom és ennek örülök.

Mit gondolsz, meddig fogod folytatni az élsportot? Milyen célokat tűztél ki magad elé a kosárral kapcsolatban?

Hosszú távú célokat nem fektettem le magam elé,

mindig az adott szezonra koncentrálok és próbálom teljes erőbedobálással tenni a dolgom.

Viszont azt nem szeretném, hogy egyik a másik kárára menjen, de titkon remélem, hogy az egyetem befejezéséig tudom csinálni mindkettőt, utána pedig majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

Jogi pályádat nagyon tudatosan építed, hiszen édesapád is ezen a vonalon helyezkedett el. Mellette képzeled el magad hosszútávon, vagy teljesen más irányba mozdulnál inkább?

Jelenleg másodéves joghallgató vagyok, tehát van még bő 3 évem az egyetemből. Elsődleges célom a diploma megszerzése, de nyilvánvalóan a legtudatosabb döntés az lenne, ha utána édesapám mellett helyezkednék el és egyáltalán nem is zárkózom el ettől a lehetőségtől. Főleg úgy, hogy tudom, milyen sokan küzdenek a diploma megszerzése után az elhelyezkedéssel Magyarországon.

Még egy kérdés! Mit csinálsz, amikor nem kosárlabda van a kezedben és nem is a tanulással töltöd az időt?

Általában kevés szabadidőm van a kettős terhelés miatt, de ha éppen nem a kosárlabdáé és a tanulásé a főszerep, akkor szeretek kirándulni, barátimmal lenni és más sporteseményekre kilátogatni.